Fesztiválsirató

Kicsit közelebb a mindennapok ünnepeihez? Mindössze egy kérdőjelet írtam az Új Szóban minap megjelent kritika címe mögé, máris megváltozott e pár szó „íze”. A Falusi Színjátszó Csoportok III. Országos Fesztiválja apropóján írt szubjektív visszapillantásra szeretnék reagálni egy nem kevésbé szubjektív módon.

Nem vettem részt a fesztiválon se mint szereplő, se mint néző, talán mégis kifejezhetem csalódottságomat a kritikát illetően, mivel annak írójával ellentétben személyesen ismerem a lakszakállasiakat, hisz köztük vagyok mindennap. Épp ezért a lelkükbe is jobban beleláthatok, értem ezalatt főleg a gyerekeket, kikkel az iskolában napi kapcsolatban vagyok. Elképzelem magam előtt, ahogy büszkén kezükbe veszik az újságot „én is ott voltam” alapon, nagy igyekezettel fejtegetik a sorokat, és látom azt is, ahogy az öröm egyik pillanatról a másikra átvált csalódottságba. Mert én azt is láttam, miként készültek nap mint nap a fellépésre, miként számolták a napokat, órákat az indulásig, miként keresték a térképen, hogy hol van Szepsi és Buzita. Most összetörte lelkesedésüket az a pár sor, melynek látványos szófordulatai mögül a naiv gyerekes ész is képes kiérezni a hatalmas lenézést. Annak ellenére sajnálom őket és felkészítőiket, hogy tudom, itthon és a környező falvakban nagy sikerük volt. Csak hát a nagy megmérettetés...

Nem vagyok újságíró, de még csak a kultúra túlavatott ismerője sem. Egyszerű közember vagyok, akinek a kultúrát a könyvek, a néhány színházi előadás és a mozi jelentik. Mégis felmerül bennem a kérdés: Jó volt-e a kritika? Nem kellett volna-e az írójának kissé enyhébben fogalmaznia? Vagy tényleg nem fordult meg a fejében a sorok írása közben, hogy beletapos a gyerekek lelkébe? Lesz-e még erejük valaha is összeállni, újra boldogan készülni, nem szenvedett-e csorbát a hitük? Azok törtek most felettük pálcát, akik a fesztiválra válogatások során pár héttel ezelőtt a műsoruk átalakítására kényszerítették őket.

Szóval kicsit közelebb a mindennapok ünnepeihez? Én úgy érzem, hogy gyerekeink azon a hétvégén felettébb távolra kerültek bármiféle ünnepléstől.

Bajcsi Barnabás

LakszakállasKedves Bajcsi Úr!

Engedje meg, hogy pontosítsam információit: tudtommal a fesztivál előtt a Pódium Színházi Társaság tagjai nézték meg a csoport műsorát, s ők szorgalmaztak némi változtatást. A szepsi-buzitai zsűrit nem ugyanezek a személyek alkották. Jómagam egyik testületnek sem voltam tagja; s hangsúlyozottan szubjektíven foglaltam össze a benyomásaimat. Kinek-kinek a maga szempontjai, ízlése stb.

A gyerekeknek kitartást, további, eredményes munkát, és persze boldog karácsonyt kívánok, de leginkább mégis azt, hogy érezhessék át egyszer a színpadon ne csak a szereplés, hanem a játék örömét is. Tisztelettel: Lakatos Krisztina