Fényes lélekterek

„Az első önálló pozsonyi kiállításomra új sorozattal készültem – mondja a fiatal képzőművész. – Tavasztól saját művészeti osztályt vezetek az egri Eszterházy Károly Főiskola vizuális művészeti tanszékén, és óraadó vagyok a budapesti Metropolitan Főiskolán. Ugyancsak tavasszal elnyertem egy doktori ösztöndíjat a prágai Képzőművészeti Akadémiára. A Budapest, Somorja, Prága és Eger közötti folyamatos ingázás inspirálta az új sorozatot, a Lélektereket. Ezekből komponáltam össze (N)OMEN című kiállításomat a Brämer-kúriában. Az itthon és az otthon problematikájáról, a személyes és a közösségi tér, a magánszféra és a mindent átható nyilvánosság kapcsolódásáról, a belső, személyes értékek, valamint a kollektív, társadalmi normák és az egyénre nehezedő elvárások között feszülő ellentmondásos viszonyrendszerről szól.”

Nem teljesen előzmény nélküli a Brämer-kúriában látható lightbox-kollekció. Mayer Éva a témában előbb papír alapú nyomatokat készített, amelyekből tavasszal önálló kiállítást rendezett a budapesti Molnár Ani Galéria. Egy részük pedig a múlt hónapban szerepelt Bécs vezető képzőművészeti vásárán, a Vienna Contemporaryn, ahol a nyomatokat bemutató standnak kiemelkedően sok, 25 000 látogatója volt, és a munkák közül több külföldi gyűjtőkhöz került.

A (N)OMEN című kiállítás a személyes és a közösségi tér egészséges egymásmellettiségét – esetleges egymásnak feszülését – a városi léthez kapcsolva vizsgálja. A belső-külső, lelki-szellemi vizsgálódásból, elmélkedésből fakadó észlelés élénk, színes és egyben konceptuális látványvilágot eredményez. A megvilágított képhordozó felületnek finom, ritmikus színfolt- és gesztusmotívumai (mint a kötszer anyagának erezett, elmosódó árnyéknyomata), mindenekelőtt azonban a képmező szövegi része, a tízparancsolat Braille-írással készült átirata hittel kapcsolatos kérdésre is utal.

„A Lélekterek egyedi grafikái az üveg és az akvarell, valamint különböző szkennelési, előhívási technikák kombinációjából jöttek létre. Az elkészült munkák a reklámoktól világító nagyvárosok hangulatát idézik, egyben magukba foglalják egy transzcendentális világ elképzelt ragyogását is” – kalauzolt kiállításán az alkotó.

Mindegyik alkotás városokat ábrázol a realisztikustól az absztraktig terjedő különféle vizuális megjelenítési technikákkal. A képmezőből kiemelkedő beszédes motívumok – ablakok, kezek, a Braille-írás – olyan út bejárására indítanak, amelyen a vakon tapogatózástól egy hittel, lélekkel teli élettér kialakításának akarásáig juthatunk el. „A szimbolika azt is magába foglalja, hogy ennek eléréséhez rögös út vezet, miközben a kód megfejtésére, illetve egy felsőbb hatalom segítségére szorulunk” – fogalmazott Mayer Éva.