Felvételek az afrikai fotóalbumból

Magyarországot azonban nemcsak az afrikai nagyvadak elejtésében képviselte nemzetközi viszonylatban kivételes helyen, az ország egyik legjobbjaként például a franciaországi Nizzában nemzetközi agyaggalamb-lövészeten jeleskedett, ahol az első helyet szerezte meg. Tapasztalatait aztán odahaza is érvényesítette a sportág elterjedésének szervezésében. A hajózás, a balatoni jégvitorlázás, valamint a hazai automobilozás területén is úttörő eredményei voltak. A pozsonyi Brämer-kúriában rendezett, és 2009. február elsejéig megtekinthető kiállítás pedig azt bizonyítja, hogy milyen eredményeket ért el a valóság fotómasinával történő megörökítése, a fotográfiakészítés területén.

Gróf Esterházy Mihály a magyarországi fotóművészet egyik kezdeményezője. Amiként a tárlat megnyitóján Keppert József ismertetőjéből megtudhattuk, a gróf fotográfiáival már 1890-ben szerepelt tárlaton, első alkalommal ekkor vett részt a budapesti Amatőr Fotográfusok kiállításán. A bécsi Kamera Klub tagjaként 1896-ban a berlini nemzetközi fotókiállításon is jelen volt felvételeivel. Az 1899-ben alapított budapesti Photo Clubnak 1900-tól lett a tagja. Ennek a mai napig sikeresen működő, amatőr egyesületnek két évvel később már az elnöki tisztét töltötte be, majd a klubot évekig vezette. 1902-ben ő szervezte az első országos fotóművészeti kiállítást. Fényképészeti tapasztalatait a Fényképészeti Szemle hasábjain a szakmával és más érdeklődőkkel is megosztotta.

A pozsonyi Fotóhónap keretében november 6-án megnyílt tárlat a gróf 1880 és 1881 között készült afrikai fotóalbumát mutatja be Keppert József kurátori koncepciójában. E kiállításon a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában nemcsak annak a technikai csodának a ránk maradt örökségét követhetjük nyomon, hogy mire volt képes a korabeli fotómasina, s hogyan, milyen rácsodálkozással, látvány-, illetve valóságalakítási szemlélettel látott rajta keresztül a fotográfus, hanem némileg abból is megsejthetünk, megérezhetünk valamit, hogy milyen kommunikatív ember, illetve milyen személyiség lehetett a fotográfus gróf Esterházy Mihály. Erről a felvételek megörökített szereplői, az ő pózaik, gesztusrendszerük, beállásaik árulkodnak a leginkább. S a tárlatnak valójában ez – a személyiség nyitogatása, az ismeretlen felfedezése és közvetítése – lehet a humánus tartalma, az üzenete pedig a mindenkori közeledés hirdetése. A fényképpapírra vetült képen megfigyelhető emberi megnyílás és megnyilvánulás módjai az idegen és még inkább az ismeretlen gép előtt, vagyis az a vizuális bizonyíték, ahogy az afrikai népek megnyíltak abban a korban a fotográfus lencséje előtt, sok mindenről elgondolkoztat(hat). Egy tárlatnézés idejére érdemes ezekért a képekért és gondolatokért betérni a Brämer-kúriába.