Felsőszeli híres szülöttéről

Póda Endre arcmásaSomogyi Tibor felvételei Póda Endre halálának centenáriuma alkalmából múlt vasárnap emlékülést tartottak Sopronban. Ha valaki a felsőszeliek közül elvetődött Sopronba, és ellátogatott a Szent Mihály-templomba, valószínűleg nem is sejtette, hogy 26 esztendőn keresztül az ő falujából származó városplébános volt az ide járó hívők lelkipásztora. A templomhoz közeli, az ország legszebb fekvésű sírkertjének tartott temetőben járva is aligha jut eszébe valakinek, hogy azt Póda Endre nevéhez kösse. A város központjában, a Petőfi téren szemlélődő turistát sem figyelmezteti emléktábla arra, hogy a Kozmutza Flóra Általános Iskola és Speciális Szakiskola impozáns épületében eredetileg a Póda Endre által alapított Szent Imre Római Katolikus Elemi Iskola működött. S talán a soproniak közül is kevesen tudják, hogy a ma becses műemlékként számon tartott Szent Jakab-kápolnát is a városplébános mentette meg a lebontástól, vagy hogy a város első vízvezetékrendszere, amelynek egyes részei még ma is szolgálják a városlakókat, szintén az ő kezdeményezésére épült. Ma Híd utcának nevezik azt az utcát, amely valaha Póda Endre nevét viselte, így jelenleg utcanévtábla sem őrzi nevét. Annál inkább őrzi és tiszteli egykori alelnöke emlékét a Soproni Katolikus Konvent. (A konventet 1625-ben alapította az akkori soproni plébános, mégpedig azért, mert a város lakosságának több mint 80 százaléka áttért a protestáns hitre, neki pedig nem volt annyi energiája, hogy hadakozzon a várossal. Azért választott világi híveket, hogy azok hadakozzanak a város vezetőivel. A konvent elnöke már hagyományosan világi személy, alelnöke azonban a mindenkori városplébános.)

A valamikori Szent Imre Katolikus Elemi Iskola épületében ma a Kozmutza Flóra Általános Iskola és Speciális Szakiskola működik Múlt vasárnap délelőtt az éppen felújítás alatt álló Szent Mihály-templomban Pápai Lajos győri megyés püspök celebrált ünnepi szentmisét, amelyet a száz éve elhunyt városplébános emlékének szentelt. Póda Endre rendkívül sokrétű tevékenységét a Katolikus Konvent Közösségi házában megtartott emlékülés előadói ecsetelték átfogóan. A nagyszámú közönség Kovács József egyetemi tanár, Bősze Balázs hitoktató, Németh Ildikó levéltáros és Divós Lajos konventelnök előadása révén ismerkedhetett meg a neves városplébános életpályájával. Póda Endre iskoláit Pozsonyban, Nagyszombatban, majd a győri teológián végezte, itt szentelték pappá 1864-ben. Sopronba 1871-ben került, a helyi katolikus tanítóképzőben tanárként kezdte tevékenységét. A katolikus elemi iskolák autonómiájáért és a katolikus konvent újjáalakításáért folytatott tevékenysége nyomán 1876-ban városplébánossá választották, egyúttal a konvent alelnöki tisztét is betöltötte. A konventben folytatott negyedszázados munkássága során rendkívüli szónoki tehetségét kihasználva sikerült megvalósítania az elemi iskolák katolikus kézbe történő átvételét, a katolikus ismétlő iskola felállítását, a párhuzamos magyar osztályok megszervezését. Megszervezte az egyházközségi adózást, felépíttette a Szent Mihály Római Katolikus Népiskolát, megszerezte a kaszinókaszárnya telkét, és azon felépíttette a belvárosi Szent Imre Iskolát, új óvodát építtetett, több jótékony célú alapítványt kezelt. Megjavíttatta, ezzel megmentette a Szent Jakab-kápolnát, köréje kálváriát építtetett, felújíttatta a Bécsi utcai Szent János-templomot, megalapította a Jozefinum leányárvaházat. Mindez korántsem teljes felsorolása tevékenységének, ám éppen elegendő annak bizonyítására, amit jóval később Reményik Sándor állít egyik versében, hogy a nemzet boldogulásához két dolgot kell megtartani: a templomot és az iskolát. Ám Póda Endre nemcsak a templomokkal és az egyházi iskolákkal törődött. A filoxérajárvány után szőlészeti szakiskolát alapított, és ő szorgalmazta a városi vízvezetékrendszer kiépítését. Termékeny történészi és irodalmi munkát is végzett, több tanulmányt jelentetett meg, heti két alkalommal megjelenő lapot adott ki Westungarisches Volksblatt címen német ajkú hívei számára, ő volt a vezetője a Sopron monográfiáját összeállító bizottságnak.

Mint azt a fentiek is mutatják, rendkívül tevékeny ember – az emlékülés egyik résztvevőjének hasonlata szerint „két végén égő gyertya" – volt a felsőszeli gyerekből soproni lokálpatriótává, címzetes apáttá és pápai prelátussá lett Póda Endre. Sírját egy héttel az emlékülés előtt, halála évfordulóján koszorúzták meg, s a konvent kötelezettséget vállalt, hogy az egykori városplébánosok kriptáját még az idén felújíttatja. Ezenkívül szorgalmazni fogják, hogy újra utcát nevezzenek el róla. Ha néhány év múlva egy felsőszeli lakos Sopronban járva Póda Endre nevét olvassa az utcanévtáblán, talán büszkeséggel tölti majd el, hogy a falubelijéről elnevezett utca kövét taposhatja.