Fehér éjszaka kis gondokkal

Pozsony harmadik alkalom- mal kapcsolódott be a Fehér éjszaka (Biela noc) projektbe, amely 2002-ben indult Párizs- ból, és amelynek célja a kor- társ művészet, mindenekelőtt a fénnyel dolgozó alkotók népszerűsítése. Az elgondolás szép, a megvalósítás viszont felrajzolt néhány kérdőjelet.

Előrebocsájtom, hogy minden szimpátiám a szervezőké, mert tényleg szép dolog prezentációs lehetőséget nyújtani hazai és külföldi alkotóknak, megismertetni a széles tömegekkel a kortárs művészetet, serkenteni a kulturális turizmust, láthatóvá tenni Pozsonyt (és Kassát) a nemzetközi művészeti térképen. Szombat éjjel azonban sajnos úgy tűnt, ennek az egésznek nagyobb a füstje, mint a lángja, ráadásul az is érezhető volt, hogy a főváros nem tud kezelni egy százötvenezres tömeget.

Óvatos saccolás alapján ennyien lehettek az érdeklődők. Sikerként könyvelhető el, hogy évről évre többen kíváncsiak a Fehér éjszaka látványosságaira, viszont az is tény, hogy a belváros utcáin tumultuózus jelenetek alakultak ki, sokszor a látogatók testi épsége volt veszélyben, a tömegközlekedés nem birkózott meg a tömeggel, a kínálat pedig szegényesebb volt, mint tavaly.

Nyilvános illemhelyek hiányában fontos lenne például kirakni néhány mobil vécét, hogy a kortárs művészetre éhes tömeg ne kényszerüljön bárokba, éttermekbe bekéredzkedni, és ne szembesüljön durva visszautasítással (éjjel 11-re a pincérek türelme is elfogy). Az ingyen látogatható köztéri objektek és installációk köré nem ártana kordont húzni, hogy az alkotásokat csupán díszletként használó szelfizni vágyók ne rontsák a művészi élményt.

A szervezők négy ajánlott útvonalat tüntettek fel az esemény térképén: gyermekes családoknak, igényes nézőknek, szórakozni vágyóknak, illetve azoknak, akik csak a Duna-parton akarnak végigsétálni. A kiállított művek több mint felét ingyen lehetett megtekinteni, a benti helyszínek azonban fizetősek voltak. A karszalag nyolc euróba került, de lehetett kapni VIP-karszalagot is, amellyel az ember megspórolhatta a sorban állást. Mint kiderült, ez utóbbi lett volna a jobb választás, a fedett térben kiállított látványosságok előtt ugyanis 30-40 perces sorok kígyóztak. (Ez már tavaly is így volt, sokan tanultak az akkori kudarcokból, a kezdő fehéréjszakázók azonban csak jövőre nyúlnak mélyebben a zsebükbe). Én a magam részéről három ilyen helyen sorakoztam, az egyiken a szervezők nem figyelmeztették a bottal közlekedő időseket, hogy odabent két emeletet kell felfelé lépcsőzni, a másikon éjjel 11-kor jutott eszükbe, hogy kordonnal válasszák szét a ki- és befelé hömpölygő tömeget, hogy az emberek ne koccanjanak egymásnak.

Feltehetnénk a kérdést, hogy mi is az a kortárs művészet, de helyhiány miatt jegeljük a témát. Csak annyit erről, hogy szerintem idén több volt a hatásos látványosság, mint a komoly művészi értékkel bíró alkotás. De persze minden relatív, például sokan ugyanolyan lelkesen fotózták a Carlton Szálló előtti, minden éjjel ugyanúgy megvilágított szökőkutat, mint a tőle 50 méterre levő tényleges műalkotást. A beharangozott fényfestések közül (szlovákul a mapping kifejezés honosodott meg, ezért sokan valami térképpel kapcsolatos dolgot vártak) a pozsonyi váré elég amatőrre sikeredett, a Zuckermandelé átlagosra. Magasan kiemelkedett a kínálatból a Szlovák Nemzeti Múzeum főépületének homlokzatára vetített fényfestés, a Nano VJs munkája.

A számomra legszebb élménynek azonban nincs köze a fényhez. A Szlovák Rádió (szépen, ha nem is művészien kivilágított) épületében a tehetséges hazai zongoristákból álló Cluster ensemble adott elő Steve Reich-műveket. Elhangzott a sokat elemzett Pendulum Music és az érthetőbb, egyértelműbb Six Pianos. A zsúfolt nézőtéren ülők közül sokan most hallották először Reich zenéjét élőben. A kortársakra szakosodott formáció 2009-ben alakult, először jobb híján egy hangszerboltban adták elő a Six Pianost, ezúttal pedig Prágából érkeztek a hangszerek, külön erre az alkalomra. Októberben még elugranak New Yorkba, november 21-én pedig az érsekújvári Zmeták Ernő Galéria Szia Kassák című rendezvényén játszanak. Aki teheti, hallgassa meg őket.