Emlékkönyv Esterházy Péterről

A megrendülés emlékkönyve ez, ahogy a bevezetőben Kőrössi P. József, a kiadvány összeállítója és szerkesztője írja. „Az utolsó, ehhez hasonló sokk utoljára talán Ady halálakor érte ezt az országot meg ezt az irodalmat – így Kőrössi. – Utána még Ottlik halálával, egy másik, de szűkebb körünkben, az már kosztolányis sokk. Később weöressándoros is volt. Nyelvi sokk. Mindig a mi lesz velünk sokkja.” Majd megállapítja: „Esterházy Péter lett a legnagyobb nyelvi sokkoló magyar, a legnagyobb sokkoló hazafi, aki akkor is sokkolt, ha hallgatott. Olyan lett ő, akihez – lassan száz évvel Ady halála után – ismét igazodni kell.”

A hatvanöt írásból huszonkettő a kötet számára készült, a többi különböző lapokban, folyóiratokban, internetes portálokon jelent meg röviddel Esterházy Péter halála után. Jeles írók, költők, irodalmárok, szakírók és művészek fogtak tollat, hogy emlékezzenek, de bekerült a könyvbe az Élet és Irodalom és Várszegi Asztrik gannai búcsúztatója is. „Soha nem a történést írta meg, alá vagy fölé fogalmazott – adta közzé az ÉS. – Minden mozdulata esemény volt. Te jó ég, hogy miféle tartással lépett át ezen az utolsó esztendőn is!” Személye és alkotása egyik legnagyobb csodálója a püspök, a pannonhalmi főapát szerint: „Írása egyszerre volt briliáns irodalom és egy nemzet nyelvének megdicsőülése. Péter nemcsak a vér, hanem a lélek és a szellem arisztokratája is volt. Tény, hogy elment közülünk, de tény az is, hogy mostantól jobban van velünk, mint korábban.”

Gazdag a könyv, nagyon gazdag. Kétszázhúsz oldalán többségükben azok szólalnak meg versben, esszében, rövidebb és hosszabb lélegzetű írásban, akik személyes kapcsolatban álltak Esterházy Péterrel. S mivel emlékező a könyv, a szerzők zöme él is a lehetőséggel. Emlékeznek. Maradandó élményeket idéznek fel. „Pár éve odaadtam neki a 66-os esseni Beatles-koncert lemezfelvételét, amelyen anno ő is ott volt.” (Benedek Szabolcs) „Sokat utaztunk együtt. Toszkán kirándulásunkra előre kinyomtatott éttermi kalauzzal jött, hogy ki ne hagyjuk a legjobbakat.” (Dés László) „Lehetetlen elbeszélnem közös napjainkat a szegény Dunánál, az egész utazást, le egészen a Deltáig, gyermekkori fogságom beszántott faluját is útba ejtve. Nem láttam még magam, felnőtt férfi, aztán kitámolyogva a sötét nyolcvanas évekből, ilyen éles tükörben azóta sem. Közelsége és tapasztalata jótékonyan homályossá tette mégis önmagam látását, hogy visszatartson az önsajnálattól.” (Visky András)

Balla Zsófia, Báthor Csaba, Dalos György, Markó Béla, Szilágyi Ákos, Vörös István és Tőzsér Árpád költeményben búcsúznak az írótól. Utóbbi lapunkban megjelent búcsúverse szerint: „Király halt meg, a létezést tapintó / szavak, segédigék egyedura! / Nyelve világok mondattana volt.” Barna Imre egy „magyarázós kézmozdulatot” ír le, amely erőből születik, „markol és szorít és megcsavar”, mert ez ő, ilyen volt, ilyen marad. Heller Ágnes személyes anekdotával búcsúzott az írótól. „Az én anyai családom anyai ágát Esterházy gróf (később herceg) telepítette a XVIII. században nyugat-magyarországi birtokára. Mikor a császár kötelezte a zsidókat családi név felvételére, ők a Fürst (magyarul herceg) nevet választották, minthogy ők a herceg zsidai voltak. Azt mondtam Péternek: Tudja, az ön őseinek köszönhetem, hogy egyáltalán Magyarországon élek. Mire Péter: Elnézést.” Ungvári Tamás azzal az intelemmel zárja írását, amit a „nyelvi géniusz” üzent nemzete gyerekeinek: „Nem volna szabad engednünk, hogy különböző magyar nyelvek legyenek, mert ott még tolmács sem volna, s az tényleg baj. Különbözni csak közös nyelven lehet.”

Tétova mondatokra írta meg variációit Gazdag József közös sétájukat, a 2014-es német–argentin vb-döntőt és egy el nem küldött képeslap fájó emlékét megidézve. „Most pótolnám, persze, de hamar elakadok.” Csehy Zoltán és A prímszámok világossága, plusz Esterházy Péter személyes viszonya a szavakkal, a nyelvvel, ahogy az a lapunkban közölt nekrológban megjelent: „Ő nemcsak a szó föld feletti, látványos részét ismerte, hanem a gyökérzetét is, s mondatai nem egyszerűen nőttek vissza letűnt századokba, kincstári és rejtett jelentésekbe.” Végezetül a jó barát, Szigeti László megszelídített dühe, július 14-én megfogalmazott mondatai: „Esterházy a butaság kérlelhetetlen, szigorú kritikusa volt. Mondatai védelmet nyújtottak a becsületes embereknek. Tartást adtak, szellemi erőt, lelki békét, örömet, miegymást.”

Tisztességes mondatok egy tisztességes szerzőről, kinek hangját is ajándékba kapjuk. A kötetnek ugyanis van egy hangoskönyv-melléklete. Esterházy Péter A Bermuda-háromszög, a 21. század nyelvéről című esszéjét mondta lemezre. Itt a hangja, itt a lelke, a szelleme.