Emlékezetes történések a kultúrában 2011-ben

Alapos elemzés helyett csupán néhány pillantképet szeretnénk felvillantani 2011-ből.

Film

Filmügyben még várhatunk az év nagy dobására. Majd február 26-án Los Angelesben, az Oscar-gálán kiderül, hogy gazdagabb lesz-e a filmes év, mint amennyire eddig volt, mint amennyit eddig láthattunk mi a hazai mozikban. A filmes év vagy évad lezárása ugyanis az Oscar-díjak kiosztásával zárul, amikor az amerikai filmakadémia tagjai megszavazzák, kik a legjobbak. Mint ahogy a napokban közöltük is, a legjobb filmnek járó Oscar-díjra esélyes alkotások között emlegetik a The Artist című fekete-fehér némafilmet, A segítség című drámát, a George Clooney főszereplésével készült Utódok című alkotást, valamint a Steven Spielberg fémjelezte első világháborús drámát, a War Horse címűt. Hogy ebből kerül-e ki az a nagy dobás, ami megremegtet – megremegteti a nézők szívét –, nehéz lenne látatlanban eldönteni. Majd meglátjuk, de csak 2012-ben.

Abból, amit láthattunk minden bizonnyal A ház című szlovák filmet, Zuzana Liová rendezését kellene kiemelni, de erről már sokat írtunk, és kellően ki is emeltük, mint valóban nagy dobást a rendezői, operatőri, színészi munka tekintetében egyaránt. Biztos, hogy a Harry Potter befejező epizódja, a vámpíros Alkonyat idei fejezete nagy dobás volt azok számára, akik várva várták. De hát jöttek és elmúltak, és nem remegtettek meg. Ám az, amit mindenki abszolút megelégedéssel fogadott és elfogadott, az – bármennyire nem számítottunk is rá – a Majmok bolygója volt. Technikailag olyan nagy dobásnak minősült a sztori kivitelezése, hogy az ítészek abszolút csúcsra járatták elemzéseikben. S ami lényeges, hogy maga a történet is emberi léptékű, fogyasztható és elégedettséget ad – a fantasy vagy sci-fi mezején. Ebben a műfajban ez a mozi valóban nagy dobásnak minősíthető, ezt a nézettség is alátámasztotta.

Jutott meglepetés még most az év végére is: a legtöbben meglepően elismeréssel fogadták az eleve leírt új Tom Cruise-akciót, a Mission: Impossible – Fantom protokoll című kémsztori-akció egyveleget. Nem ez a csúcs tény, de bejött, és még jön is, mivel a statisztikák szerint egyre többet kaszál a kasszáknál.

Színház

A Komáromi Jókai Színház legmerészebb előadása, A hentessegéd bizonyult a legjobbnak a hazai magyar felhozatalból, legalábbis szerintünk. A Ladislav Ballek regényéből készült színpadi adaptációban egy izgalmas történelmi korszak elevenedik meg: az 1945–48-as időszak, amikor mindenki mohón élni, élvezni, boldogulni és gazdagodni akart. Mi, nézők pedig gondban vagyunk, vajon van-e jogunk ítélkezni felettük. A második világháború után egyfajta kétségbeesett hedonizmus tombol a magyar vidéken, ahová a szlovák Riečan hentes és családja érkezik. A bolt régi tulajdonosától örököl egy segédet, aki a seftelés, ügyeskedés nagymestere, neki köszönhetően meg is tollasodik a család. Ezzel egy időben a feleség és a kamasz lány megdöbbentő változáson megy keresztül. Nem csak a helyi divathoz alkalmazkodnak gyorsan, hanem erkölcsileg is egyre ledérebbek lesznek, amit a becsületes, jó lelkű családfő döbbent értetlenséggel szemlél.

Az ilyesfajta történetekben sok a csábító klisé: az édesből könnyen lesz negédes, az egyszerűből szimpla. Rastislav Ballek, az író fia azonban rendezőként ügyesen halászta ki az előadást a cukoroldatból azzal, hogy helyenként szociográfiailag hitelesítette a dolgokat, másutt pedig az abszurd és a groteszk felé vitte el a jeleneteket. Az előadásra a harsogó kontrasztok ellenére is egységes szemlélet jellemző. Fabó Tibor pedig tényleg telitalálat a hentes szerepére. A többiekkel ellentétben nála szinte csak belül történnek a dolgok, azaz ő kapta a legnehezebb feladatot ebben a szürrealista látványszínházban. Nem játszik főhőst, nem tolakszik mások elé, mégis ő az előadás főszereplője. Csak remélhetjük, hogy A hentessegédet műsoron tartják még egy darabig, mert értékeihez képest eddig elég kevésszer játszották.

Programhelyszín

A szlovák fővárosban eddig nem volt olyan hely, amely tudatosan felvállalta volna a különböző kultúrák és művészeti ágak közötti összekötő szerepet. Áprilistól van. A valós igényt az is mutatja, hogy a Dunaj kulturális központ még meg sem nyílt, amikor már 850 rajongója volt a Facebookon, jelenleg pedig 5500-hoz közelít a virtuális közösség létszáma.

A központ a város szívében, a SZNF téri, évek óta agonizáló Dunaj divatáruház negyedik emeletén található. Az ötletgazdák elsődleges célja színes, multikulturális rendezvények megvalósítása volt, legyen szó zenéről, irodalomról, képzőművészetről, színházról, vagy különféle egyesületek kulturális tevékenységéről.

Március 30-án a francia Nouvelle Vague együttes fellépésével indult a programkavalkád. Azóta egy csomó fontos zenekar koncertezett itt, beleértve a magyar színtér legjobbjait. A Quimbynek például annyira megtetszett a hely, hogy kétszer is felléptek a „negyediken”. A magyar tulajdonosnak hála hazai magyar tehetségek is rendszeresen lehetőséget kapnak a pozsonyi bemutatkozásra, legutóbb a párkányi Jóvilágvan zenekartól esett le az állam.

A KC Dunaj egy egész emeletnyi kultúrát és kikapcsolódást biztosít majd, több mint 900 négyzetméteren, ráadásul a teraszról impozáns kilátás nyílik az Óvárosra. A központ fokozatosan benépesült civil szervezetekkel, galéria, tánciskola, konferenciahelyiség, design-termékek boltja is működik a helyszínen, amelynek arculata és tevékenysége a szlovák-magyar-zsidó-német kultúra alapjaira, illetve a multikulturalitás izgalmas lehetőségeire támaszkodik. Elsődleges célcsoportjuk a fiatal felnőttek, vagyis a 20-40-es korosztály. Közülük is főleg azok a nyitott érdeklődők, akik nem a mainstreamre kíváncsiak, hanem a rétegművészetekre.

Könyv

Spiró György, ha nem színdarabot ír, hanem prózát, túlnyomórészt történelmi nagyregénybe burkolja a témáját. Pedig az Álmodtam neked óta tudjuk róla, hogy remek novellista. Az idei könyvhétre megjelent Kémjelentésben a magyarok furcsa lélektanáról beszél, tömören, keserű iróniával, gyakran személyes hangon, lényeglátón és okos dramaturgiával.

A Kémjelentés 31 elbeszélésének mindegyikéből ugyanaz az „üzenet” süt: hogy errefelé évtizedek óta nem történt semmi pozitív. Spiró kíméletlen diagnosztaként meséli kis magyar életünket (a saját életét), akár szóra sem érdemes hétköznapjainkat, akár történelmi sorsfordulók lecsapódását örökíti meg. A novellák többsége a közelmúltban játszódik, csupán néhány kanyarodik vissza az ötvenes évekbe, a magyar-csehszlovák határhoz, félelmetes fekete autókhoz, régi családi történetekhez. Hosszúságuk változó, valamelyik két oldalon olyan erős, hogy összerándul az ember gyomra, a másik 25 oldalon át feszültségben tart. Ez a kötet nem ígér felhőtlen szórakozást, mégis élvezet olvasni. Egy kiemelkedő és megkerülhetetlen életmű legújabb darabja.

Képzőművészet

A képzőművészetben – a fővároshoz kapcsolva – kiemelten a Pozsonyi Városi Galériának (GMB) köszönhettünk „csúcskiállításokat”, főként annak apropóján, hogy idén ötvenéves volt az intézmény. A világ egyik legnagyobb kortárs művészeti múzeuma, a madridi Reina Sofía Múzeum tette lehetővé a Picasso: La Suite Vollard (Szerelem és halál) című pozsonyi tárlatot, amely száz grafikát vonultatott fel Pablo Picasso Suite Vollard-korszakából, vagyis az 1930 és 1937 közötti időszakból. A grafikai kollekciót a mester legismertebb művéhez, a Guernicához készült tanulmány is kiegészítette. Ugyancsak a GMB kiállítótermeiben mutatták be nagy sikerrel a David LaChapelle fotográfiáiból rendezett tárlatot.

Nagy dobásnak azonban Az Új Szlovákia – a modern életstílus (nehéz) születése az 1918–1949-es időszakban című kiállítást kell kiemelni, mely a Szlovák Nemzeti Galéria idei legnagyobb kiállítási projektje. 560 műtárgy, illetve kiállítási tárgy (köztük archív filmanyag) nyújt bepillantást (még tart a tárlat) a múlt század 20-as, 30-as és 40-es évekbeli szlovák társadalmában végbement, illetve az arra ható modern civilizációs folyamatokba. E kiállításon összekapcsolódik a művészet és a mindennapi realitás, vagyis a kor kisemberének történelme. A tárlatanyag ebben a kapcsolódásban azt próbálja feltárni, hogy a korabeli művészet milyen mértékben és formában, milyen mélyre hatóan reflektált a korabeli szlovák társadalom modernizálására, s egyben e modernizálás hogyan hatott vissza a kor vizuális megjelenéseire. (juk, tébé)