Eltemették Kertész Imrét

Budapest. Spiró György szerint Kertész Imre a kilátástalannak tűnő évtizedekben a legszabadabb ember volt, Esterházy Péter a csöndet, a nyugtalanságot és a szenvedést nevezte az életművet jellemző legfontosabb szavaknak a Nobel-díjas író tegnapi búcsúztatásán a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. A család, a pályatársak és több száz tisztelő mellett a magyar és a nemzetközi politikai élet képviselői is jelen voltak a temetésen.

Spiró György egyebek mellett felidézte: Kertész Imre alapélménye, Auschwitz filozofikus általánosítására törekedett, a limlomokat, ha emlékezetéből nem is, de a paraboláiból kiszórta. „Nem nyűgözte előítélet, hiúság, képzelgett önkép, honi és külföldi, hivatalos vagy ellenzéki irodalmi szempont. Plebejus gúnnyal tekintett mindenre és mindenkire a hazugság szurdokában, ahogy ő nevezi A kudarcban. Ő volt a nép, akinek a népről is megvolt a véleménye, szemléletében az értelmiségi romantikának nyoma sem volt” – mondta.

Esterházy Péter író búcsúbeszédében arról szólt, hogy Kertész Imrének a „nem” volt az igazi fő szava, nemekből áll össze műve, a nemekből élt és dolgozott, ugyanakkor „a szenvedésből és az ahhoz való viszonyának radikalitásából lesz Kertész művészete”. Esterházy élete fontos eseményének nevezte, hogy Kertész ágya szélén ült, „és nem tudhattam, tudja-e, ki vagyok, és tudja-e, ő ki. De hogy meghalt, hirtelen annyian ülnek az ágynak a szélén, így óhatatlanul erről is kéne mondanom valamit, de nem akarok rendet vágni az új üldögélők közt, csak megállapítom a tolongást”. Úgy vélte, a temetés nemcsak arról szól, akit temetünk, hanem azokról is, akik temetnek, rólunk. „A temetés nem a vége valaminek, hanem a kezdete. Nem az örök életre gondolok, hanem a teendőinkre, amelyeket ránk hagyott a halott. (...) Kertész Imre szövegeit újra és újra kell olvasnunk. (...) Nagy magyar író, akkor is, ha viszonya a nemzettel finoman szólva nem dráma nélküli, nem rózsás. Nem hazudni, rögzíteni hát, ami nincs, vagyis nyugalmat találni. Ezt itt nem kapjuk meg” – fogalmazott Esterházy Péter. Szavai szerint Kertész Imre nyugtalanságot hagy ránk, múltról, jelenről, jövőről, emberről, istenről, társadalomról, önmagáról, ez az ő nehéz öröksége.

Kertész Imre sírja egy ősfás területen található, közvetlenül Thomán István zongoraművész és Major Tamás színművész végső nyughelye mellett. A Nobel-díjas író életének 87. évében, hosszan tartó súlyos betegség után március 31-én hunyt el. (MTI, ú)