Elnökségi ülés Szepsiben

Ez a gyakorlat, bár anyagilag megterhelőbb, mint egy magyarországi összejövetel, elmondásuk szerint érzelmi okokból nagyon fontos a testület tagjai számára. Szepsi Csombor Márton és a tokaji aszút „megalkotó” Szepsi Laczkó Máté szülővárosa ideális vendéglátónak, Gál Sándor, a szlovákiai elnökségi tag pedig szívélyes házigazgának bizonyult.

A testület, amely nem kevesebbet tűzött ki célul, mint a magyar nyelv, a kultúra és a nemzeti hagyományok ápolását, fejlesztését, évente négy alkalommal ülésezik, a választmány egyszer ül össze, hogy elfogadják az éves költségvetést, közgyűlést pedig ötévente hívnak össze. Az elnökség a szepsi ülést követően beszélgetésen találkozott a helyi érdeklődőkkel, és stílusosan bemutatkozással kezdték az estet. Megtudhattuk, hogy az Anyanyelvi Konferencia a 70-es években alakult, eredetileg a nyugati országokban élő magyarok anyanyelvi kultúráját volt hivatott ápolni, ám a nyolcvanas évektől kezdve figyelmük fokozatosan a Kárpát-medence magyarságára irányult, a rendszerváltás óta pedig arányosan megoszlik a Magyarországgal határos államok és a nyugati szórványmagyarság között. Évente átlagosan 8-10 önálló rendezvényt, tanári továbbképző tanfolyamokat, diáktáborokat, kulturális és irodalmi programokat szerveznek a világ minden táján, több más rendezvény létrejöttét pedig társszervezőként segítik. Nálunk ilyen például a kassai Kazinczy Napok, valamint a Fábry Napok is. A szervezet tevékenységét 99 százalékban a magyar országgyűlés támogatja. Az elnöki posztot sokáig Lőrincze Lajos nyelvészprofesszor töltötte be, a tagok között pedig ott volt Keresztúry Dezső és Illyés Gyula is. 1992 óta Pomogáts Béla elnököl a testületben, a vezetőségnek pedig kárpátaljai, erdélyi, németországi, angliai és szlovákiai tagjai vannak.

A szerdai és csütörtöki szepsi ülés fő témáját a szórványmagyarság helyzetének megvitatása képezte, szó esett a peremvidékeken, az „ütközőzónákban” élők gondjairól, magyarságtudatuk, kultúrájuk erősítésének szükségességéről is. Komlós Attila ügyvezető alelnök elmondta, hogy számukra nem léteznek a nemzetet elválasztó és megosztó határok, a magyar történeti tudatot, kultúrát és hagyománykincset oszthatatlan egységnek tekintik. Komlós szerint fel kell térképezni, mely területeken van szükség sürgős tűzoltómunkára, és hol érett meg a helyzet hosszú távú programok elindítására. Az elnökség megállapította, hogy a szlovákiai magyar tannyelvű iskolákban még mindig nagyon kevés az olyan történelmi, irodalmi, nyelvi, illetve a hagyománykincset feldolgozó magyarországi információs anyag, hang- és videokazetta, amely speciálisan a határon túl élő magyar diákok igényeihez igazodik. A nyelvtani segédanyagokkal is az a baj, hogy többségükben magyarul tanuló külföldiek számára készültek, nem pedig olyanoknak, akiknek csak némi pallérozásra vagy szókincsbővítésre van szükségük.

A szepsi nagyközönséget láthatóan más témák érdekelték. Az esti beszélgetésen a magyar kedvezménytörvény körüli szlovákiai vita került a középpontba, ám szó esett a nyelvjárások megőrzésének fontosságáról, illetve az erdélyi magyarok problémáiról is.

Másnap az elnökség kisebb körúton vett részt a régióban, ellátogattak a jászói apátságba, a szádelői völgybe és Stószra, ahol természetesen a stószi remete, Fábry Zoltán emlékházát tekintették meg. A programban tornaújfalusi tájháznéző és borkóstoló is szerepelt, este pedig újabb közönségtalálkozóra került sor a Szepsihez közeli Buzita községben. A németországi Fazekas Tibor, az erdélyi Komlós Attila és Gálfalvi György, a kárpátaljai Dupka György, az Angliában élő Gömöri György, valamint a budapesti Balázs Géza és Pomogáts Béla ezúttal főleg irodalmi és anyanyelvi kérdésekben foglaltak állást, a buzitaiak nagy örömére. Helyi tehetségek jóvoltából elhangzott néhány környékbeli költő megzenésített verse, sőt a jelen lévő vendég költők is felolvastak párat saját alkotásaikból. A pénteki nap megkoronázásaként az Anyanyelvi Konferencia elnöksége kassai városnézésen vett részt, szakavatott idegenvezető kíséretében. (juk)