Elment egy sármos úr

JUHÁSZ KATALIN

Egy nappal 92. születésnapja után, hétfőn este elhunyt Bárdy György Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész. Színházi szerepei mellett több mint 60 filmben és tévéjátékban nyújtott figyelemre méltó alakítást. Ő volt Jumurdzsák az Egri csillagokban, Gugyerák Alajos a kabaré világában, Máris szomszéd hangja a Mézga családban, az Angyalbőrben című sorozat Tabajdi ezredese és az ő hangján szólaltak meg a magyar nemzet számára „létfontosságú” 1954-es labdarúgó-világbajnokság filmhíradós tudósításai.

Élete során meggyűlt a baja a hatalommal: a szocialista erkölcs megsértéséért 1959-ben kirúgták a Nemzeti Színházból, három évig erdészként volt kénytelen dolgozni. Talán azért volt szálka az elvtársak szemében, mert megjelenésével, modorával, egész lényével a polgári világot csempészte be a szocialista realista színművekbe.

A sármos eleganciát képviselte, valószínűleg Várkonyi Zoltánnak, a nagy színházcsinálónak is ezért tetszett meg, ezért fogadta védencévé és vitte magával a Vígszínházba, amelynek haláláig tagja maradt. Bárdy egyszerre tudott sötét rosszfiú és rokonszenves svihák lenni, egyszerre testesítette meg az élre vasalt nadrágos hősszerelmest és a ravaszkás dzsigolót. Jellegzetes orgánuma miatt rádiójátékokban és rajzfilmekben is előszeretettel foglalkoztatták, markáns, férfias vonásai miatt pedig a legkisebb szerepben is vonzotta a tekinteteket, „lejátszva” a színpadról a főszereplőt.

2008-ban lépett utoljára színpadra a Vígszínház Egy csók és más semmi című előadásában. 90. születésnapján azt üzente a közönségnek, tartsák meg továbbra is szeretetükben a Vígszínházat.

Bárdy sosem számított színészfejedelemnek, erre a címre higgadt, kiegyensúlyozott, bölcs férfiúként nyilván nem is tartott igényt. Míg egyes pályatársai önpusztító életvitelükkel rövid idő alatt hivatásuk mártírjaivá váltak, ő a teniszpályán tombolta ki magát, és józanul tudta élvezni az életet.

Bárdy Györgyöt a művész és családja kérésére szűk családi körben búcsúztatják.