Elhunyt Jozef Bednárik színházi rendező

JUHÁSZ KATALIN

Pozsony. Csütörtök este kilenc óra előtt elhunyt Jozef Bednárik. A színházi rendező 65 éves volt, a hivatalos tájékoztatás szerint a szíve mondta fel a szolgálatot. Hétfőn vitték be az egyik pozsonyi kórház intenzív osztályára eszméletlen állapotban, azóta mesterséges altatásban tartották. Értesüléseink szerint Bednárik halálát több körülmény szerencsétlen egybeesése okozta. Komoly cukorbeteg volt, és hosszú ideje gondjai voltak a vérnyomásával. Kollégái szerint már múlt vasárnap rosszul érezte magát, de aznap nem engedte, hogy kórházba vigyék.

Jozef Bednárik a hazai színházi élet egyik legelismertebb, egyben legkedveltebb alakja volt. Ő emelte Szlovákiában profi színvonalra a musical-műfajt, rendezései Csehországban is sikert arattak. Szenvedélyesen szerette a színházat, alkotóként és nézőként is. Legszívesebben Londonba járt musicaleket nézni, de a lengyel színházat is sokra tartotta. Eva Pavlíková színésznő ezt írta a legnépszerűbb közösségi oldalra: „Hát, bevégeztetett. Soha többé nem fogunk már együtt nevetni, sírni, dolgozni, történeteket mesélni, énekelni, órákon át telefonálni... Soha nem ajánlasz már nekem könyveket, zenét, színházat, helyeket, amelyeket mindenképp látnom kellene... Nem fogsz már rendezni engem, dicsérni, szidni. Neked köszönhetem, hogy ma ott tartok, ahol, és olyan vagyok, amilyen. Nagy szerencsém volt, hogy útjaink keresztezték egymást. És bár most egy időre szétágaznak, biztosan találkozunk még.”

Bednárik színész szakon végzett a pozsonyi színművészetin. Néhány éven át színészkedett, majd prózai darabokat kezdett rendezni egy amatőr társulatnál. A szakma kezdettől fogva nagyra tartotta, rendezéseinek híre a fővárosba is eljutott, 1990-ben a pozsonyi Új Színpad (Nová scéna) rendezője lett. Az igazi sikertörténet itt kezdődött, olyan rendezésekkel, mint a Mária evangéliuma, a Grand Hotel, a József és a színes, szélesvásznú kabát, az Őrült nők ketrece. A Szlovák Nemzeti Színházban több operát rendezett (Fauszt, Turandot, Hoffmann meséi, Don Quijote), Prágában is sikert aratott a Ruszalkával, a Draculával, a Monte Christo grófjával, a Jeanne d'Arckal és az Angelikával. A hazai musicalrajongók más városokba is szívesen zarándokoltak el egy-egy Bednárik-produkcióra, a nyitrai Andrej Bagar Színházban komoly szakmai és közönségsikert aratott a Zorba, a görög és a Kabaré, Eperjesen pedig a Hegedűs a háztetőn és az Oliver. Vendégrendezőként Bednárik bemutatkozott Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Japánban, Angliában és Izraelben is. A tévénézők a Markíza kereskedelmi televízió Let´s Dance című műsorának zsűritagjaként is ismerik.

Néhány évvel ezelőtt megelégelte a folyamatos hajtást, pihenni vágyott, talán cukorbetegsége miatt, bár erről soha senkinek nem beszélt. Visszavonult tehát, ám ezt is igen látványosan tette. Búcsúzóul szinte valamennyi jelentős hazai teátrumban rendezett egy-egy zenés előadást. Nem feledkedzett meg a prágai közönségről sem, ott is egy musicallel búcsúzott.

Imádta a színvonalas zenét. És imádta azokat, akik színvonalasan elő tudták adni azt, amit megálmodott. Színész kollégái – mintha összebeszéltek volna – egytől egyig azt nyilatkozzák a riportereknek, hogy „Beďo” kemény és könyörtelen volt a rendezői székben, ám barátságos és önzetlen a magánéletben. Mindenki szerette a szakmában. Neves művészek álltak sorban egy-egy castingon, hogy szerepet kapjanak az általa rendezett előadásokban. Véleménye szentírás volt, döntései megfellebbezhetetlenek. A hazai zenés színház legnagyobb alakja távozott közülünk, hatalmas űrt hagyva maga után.