Elhunyt Jókai Anna, a nemzet művésze

Budapest. Életének 85. évében meghalt Jókai Anna Kossuth Nagydíjas és Kossuth-díjas író, a nemzet művésze. A hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt írónőt a Fővárosi Önkormányzat és a magyar kormány is saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten, a Józsefvárosban. Már gimnazistaként írt verseket, novellákat. Az érettségit követően volt könyvelő, népművelő és művészeti előadó. Az ELTE bölcsészkarának magyar és történelem szakát levelező tagozaton végezte el. Néhány évig általános iskolában, majd a gimnáziumban tanított. Több művének élményanyagát, témáját is iskolai tapasztalatai adták.

Írói pályáján két, egymással természetes módon összefüggő korszakot különböztetett meg, ezek között a határt Napok című regényének 1972. évi megjelenésében jelölte meg. Első művei a klasszikus hagyományokban gyökerező, a cselekmény és az árnyalt lélekábrázolás fontosságát hangsúlyozó írások, szereplői többnyire szeretetre vágyó, boldogulást és társat kereső nők. A hetvenes évektől írásai filozofikusabbá váltak, az emberi lét történéseit, az anyagi világ összefüggéseit egy magasabb rendű létezés dimenzióiban vizsgálta, stílusát ekkortól nevezik spirituális realizmusnak.

Életszemléletének, világképének kialakulásában nagy szerepe volt a Biblia és az antropozófia tanításainak, mestereinek Lev Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Hamvas Bélát, Kodolányi Jánost és Várkonyi Nándort tartotta. Nagy sikert aratott Szegény Sudár Anna című naplóregénye és a több mint húsz kiadást megért, filozófiai mélységű, az öregedés, az elmúlás problematikáját újszerű módon megközelítő Ne féljetek című regénye is. A legismertebb művei közé tartozik a Mindhalálig és a Jákob lajtorjája című regény, népszerűek esszékötetei és versei. Számos művének színpadi változatát, rádió- és tévéjátékát is bemutatták, műveit idegen nyelvekre is lefordították. A csütörtökön kezdődő Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Átvilágítás című önéletrajzi regénye, amelyben megvonta élete mérlegét.

Szívesen vett részt a közéletben: a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján a Magyar Írószövetség alelnöki, majd elnöki tisztségét is betöltötte, tagja volt a Nemzeti Kulturális Alap bizottságának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete elnökségének, az Artisjus vezetőségének. 1992-ben részt vett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megalapításában, 2001-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjai sorába választotta.

Az írónő sokrétű munkásságáért szinte minden elismerést megkapott, amit csak magyar szerző megszerezhet. 1994-ben Kossuth-díjat kapott, 2014-ben Kossuth Nagydíjjal tüntették ki a magyar prózairodalom területén létrehozott kimagasló életművéért, valamint az urbánus irodalom nemzeti és keresztény ágának kiemelkedő képviseletéért. Ugyanabban az évben az első alkalommal odaítélt Nemzet Művésze címben részesült. (MTI, ú)