Elhunyt Garas Dezső - pályatársak emlékeznek

Garas Dezső

Budapesten született. Igazi pesti srác volt, gyermekkorát és ifjúságát a főváros hetedik és nyolcadik kerületében töltötte el. Nem készült színésznek. Vasesztergályos tanuló volt, amikor a tanonciskolában a Színművészeti Főiskola akkor végzős rendezőszakos hallgatói alkalmi színjátszó csoportot alakítottak, s ennek ő is tagja lett. Tetszett neki a szereplés, ekkor gondolt először arra, hogy a színi pályára lép. A legenda szerint végül fogadásból lett színész. Barátainak heccből mondta: fogadjunk, hogy engem a főiskolára is felvesznek. Nem tréfált, jelentkezett felvételi vizsgára és az első nekifutásra felvették. Ez 1953-ban történt, amikor a főiskola felvételi bizottsága a könyörtelenségéről volt híres. Kiváló tanárai voltak, mint például Gombaszögi Frida, aki az első órát azzal kezdte: gyerekek, aki közületek nem akar a világ legnagyobb színésze lenni, az most álljon fel, és menjen ki. Osztálytársai közül többen ma is a magyar színjátszás jeles alakjai: Harkányi Endre, Medgyesi Mária, Láng József.
Garas Dezső 1957-ben kapta meg diplomáját a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. Először a Nemzeti Színházhoz szerződött. Az itt töltött évekre máig nosztalgiával tekint, pedig hullámvölgyekkel teli időszak volt. 1965-ben lett a Madách Színház tagja, az itt töltött tíz év alatt számos nagy siker részese volt. Kiváló előadásokban partnere lehetett Kiss Manyinak, Pécsi Sándornak, Márkus Lászlónak, Domján Editnek. 1975-ben egyik pillanatról a másikra lett szabadúszó, egy év múltán pedig a Mafilm színészgárdájának tagja. 1990-92-ben a Szolnoki Szigligeti Színházban játszott, 1993-95-ben a Művész Színház tagja volt. Megszámlálhatatlanul sok szerepet játszott el. Emlékezetes színpadi alakításai voltak Lucifer (Madách, Az ember tragédiája), Peachum (Brecht, Háromgarasos opera), Sosias (Kleist, Amphitryon), II. Henrik (Goldman, Az oroszlán télen), Shylock (Shakespeare, A velencei kalmár) és Voland (Bulgakov, A mester és Margarita).
Filmes pályafutása 1954-ben az azóta legendává vált Liliomfival kezdődött, melyben az ifjú Schnapsot alakította ellenállhatatlanul. A legenda folytatódott a Két félidő a pokolban (1961) című filmmel, majd a Krebsz, az Isten (1969), 1973-ban a megszállott Minarik Ede a gőzmosodás (Régi idők focija) következett. Országos siker volt az Abigél című négyrészes filmsorozat (1976), amelyben König tanár urat alakította. Megrendezte Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét, Schwajda Csodáját, Bartis Attla Anyám Kleopátra című művét.
Garas Dezső a magyar színház-és filmművészet élvonalába tartozott, drámákban, és vígjátékokban, súlyos veretű, nehéz szerepekben kiváló alakítást nyújtott csakúgy, mint könnyed vagy groteszk komédiákban. Számos kitüntetéssel ismerték el művészetét.
1963-ban és 1965-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1978-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész díjat vehette át. A Kossuth-díjat 1988-ban kapta.     2000-ben a Nemzet Színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike volt, 2002-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét vehette át. 2004-ben Budapest díszpolgára lett, majd ugyanebben az évben Prima Primissima díjat, 2006-ban Táncsics Mihály-életműdíjat, 2007-ben Hazám-díjat kapott. 1999-ben felavatták lábnyomát a Nagymező utcai Pesti Broadway-n, miután a közönség szavazatai alapján megkapta az Örökös Tagság kitüntető címet a Halhatatlanok Társulatában.
Kiváló művész volt, aki hol megnevettette, hol megríkatta a közönséget. Visszacseng fülünkbe jó pár szállóigévé lett mondata, ami mindig fontos: "egyedül nem megy", "kell egy csapat". (Az MTVA-Sajtóadatbank portréja.)

Törőcsik Mari emlékezik
Garas Dezső december végén lépett utoljára színpadra a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabban, a Nemzeti Színházban - idézte fel Törőcsik Mari, akivel a művész pályája során gyakran játszott együtt, és akihez szoros barátság fűzte.
"Az ő elmenetele nekem olyan fájó pont, hogy nem tudok úgy beszélni róla, mint bármely, különben nagyon szeretett kollégámról" - mondta Törőcsik Mari.
Hozzátette: Garas Dezső jó barátja volt, először vele lépett a Nemzeti Színház színpadára.
"Úgy volt, hogy nem lép föl többet, de én megkértem, hogy jöjjön be a kedvemért. A Jó estét nyár, jó estét szerelemben velem játszott utoljára" - emlékezett a színésznő.
Garas Dezső az idén december 20-án lépett utoljára színpadra Fejes Endre-Presser Gábor Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabjában, a Nemzeti Színházban.

Bodrogi Gyula: Garas Dezső az ország egyik legjobb színésze volt
Garas Dezső az ország egyik legjobb színésze volt - mondta a pénteken elhunyt művészre emlékezve Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze az MTI-nek szombaton.
Garas Dezső a főiskolán egy évvel felette járt, s onnantól kezdve figyelték egymás pályáját - tette hozzá.
"Azt hiszem, az ország egyik legjobb színésze volt" - fogalmazott Bodrogi Gyula, aki szerint Garas Dezsőnek nem volt olyan szerepe, amire akár csak egy percig is, azt lehetett volna mondani, hogy nem neki való.
Szavai szerint Garas Dezső csodálatos színész, és nagyon határozott, nagyon egyenes, tiszta ember volt.
Bodrogi Gyula az MTI-nek adott telefonos nyilatkozatának végén azt mondta, elhunyt pályatársa "őrületesen hiányzik" neki.
Garas Dezső Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház társulatának tagja hetvenhét éves korában, hosszan tartó betegség után hunyt el pénteken.

Maár Gyula: életem egy része is elveszett halálával
Alkotótársa, Garas Dezső halálával saját életének egy részét is elveszettnek érzi Maár Gyula filmrendező.
"Szörnyű, hogy ezekre a dolgokra, annyira elkoptatott kifejezések vannak - +örökre megőrizzük emlékedet+, +hiányozni fogsz+ - ezek képtelenek kifejezni azt a valódi állapotot, amit egy ilyen esemény okoz. Egyszerűen az ember életének egy része pusztul el" - mondta Maár Gyula az MTI-nek.
Felidézte, hogy sokat dolgoztak együtt Garas Dezsővel. Két olyan közös munkájuk is volt - a Malom a pokolban (1987), és a Hoppá (1993) című film -, amelyért a színész a filmszemlén megkapta az év legjobb alakításáért járó díjat.
"Azt elmondani, hogy szakmailag mit tartok róla? Az evidens" - fogalmazott a filmrendező, hozzátéve, hogy nem volt mindig könnyű együtt dolgozni, hiszen a másik embert minden rezdületében nem lehet követni, így voltak köztük ellentétek is bizonyos dolgokban. "Azok persze ma nevetségesek, semmivé válnak" - jegyezte meg Maár Gyula.
"Nekem nagyon nagy megrendülés és feleségemnek, Törőcsik Marinak is, aki évtizedeket vele együtt élt át, Vasziljevet, Ljubimovot, Major Tamást" - sorolta a rendezőket, a rengeteg közös munkát, emléket.