Elhunyt Gály Olga

Pozsonyban 91 éves korában elhunyt Lőrinczné Gály Olga költő, író, szerkesztő, műfordító.

1921. február 10-én Losoncon született, szülővárosa gimnáziumában érettségizett. Egy boldog, védett gyermek- és ifjúkor után került az üldöztetés és a háború poklába. Sokat szenvedett, elvesztette szeretteit, első férjét. 1947-től Pozsonyban élt. Először hivatalnokként dolgozott, majd újságíró lett. 1953–1956-ban az Új Szó, 1956–1960-ban a Hét, 1960-tól az Új Élet (Pozsony-vidéki magyar nyelvű járási hetilap), 1971-től 1976-ig a Nő kulturális rovatának szerkesztője volt. Verseit, publicisztikai írásait, irodalmi riportjait, színikritikáit az Új Szó, a Hét, a Nő, az Irodalmi Szemle, a magyarországi Irodalmi Újság és a Népszabadság közölte évekig.

A háború utáni csehszlovákiai magyar költészet úttörői közé tartozott. 1953-ban jelent meg első önálló kötete, a Hajnali őrségen, ugyanabban az évben az Új hajtások című versantológiába is bekerültek versei. Még három önálló verseskötettel jelentkezett (Halkan szólok, 1967, Tiszta vászon, 1976, Szívdobogás, 1981). Ezekben elsősorban a kiteljesedett aszszonysors mindennapi mozzanatait örökítette meg bensőséges lírával. További verseit antológiák közölték. Két életrajzi regénye a rendszerváltás után jelent meg. Az Ördöglakat (1990) férjének, a festőművész és politikus Lőrincz Gyulának gyermek- és ifjúkori emlékeiből állt össze, a magyarul és szlovákul is megjelent Néma madárban (2004) saját életéről beszél azzal a közvetlenséggel, amely írásainak legnagyobb erénye. Irodalmi munkásságát és neves szlovák szerzők (R. Sloboda, J. Johanides, A. Baláž, A. Hykisch, Jozef Puškáš, A. Wetzler) műveiből készült kitűnő fordításait számos díjjal jutalmazták.

L. Gály Olga temetése 2012. augusztus 13-án 12.30-kor lesz a pozsonyi krematóriumban. (v)