Elhunyt Agócs Valéria - nekrológ

Pedig még sokáig kellett volna élned, hiszen csak 66 éves voltál, és 4 felnőtt gyermekednek, 12 unokádnak, fogadott unokáidnak, barátaidnak szükségük volt Rád. Bölcsességedre, nyugalmadra, szeretetedre, segítségedre.

Borzasztó ez a múlt idő, amelyet Veled kapcsolatban használnom kell. Hogy nagyszerű anya VOLTÁL, hogy kitűnő munkatárs VOLTÁL, hogy jó barátnő VOLTÁL. Tudtommal nem volt haragosod nem kis magyar és szlovák ismeretségi körödben, tisztelőd annál több. Mindnyájan elismertük hatalmas munkabírásodat, kitűnő magyar és szlovák nyelvtudásodat, nagyszerű rádiós szakmai ismereteidet, helytállásodat a Frekvenciatanács elnöki posztján, és bátorságodat, amellyel az elsők között kezdted magyarul használni vezetéknevedet, elfogadtatva a tényt szlovák barátaiddal is. Példaértékű munkát végeztél parlamenti tudósítóként, fordítóként, a Napi Krónika szerkesztőjeként, helytálltál minden poszton, amelyet 1972 óta a Csehszlovák, majd a Szlovák Rádió magyar szerkesztőségében, ezt megelőzően az Új Szóban, rádiós pályafutásod után pedig 2003-tól öt éven keresztül a Frekvenciatanácsban betöltöttél. Volt részed némi elismerésben is, de soha nem ez motivált. Inkább a munka szeretete, és az a kötelességtudat, amelyet talán még a füleki szülői házból hoztál magaddal. Bizonyára ott tanultad meg az összetartozás fontosságát is, és ezt adtad át gyermekeidnek: Gergőnek, Matyinak, Valikának, Veronikának és a felnőttként elhunyt Marci fiadnak. Óvó, féltő szereteted nekik fog leginkább hiányozni, barátságod pedig nekünk, valamennyiünknek, akik ismertünk és szerettünk Téged.

Tudom, Vali, hogy soha nem vágytál babérokra, neved mégis örökre beíródik a hazai magyar rádiózás nagykönyvébe. Viccelődve mondogattad hajdanán, hogy egykori kollégáink nekrológjait mindig Neked kellett megírnod. Most Tőled kell búcsúznunk, ami nem könnyű. Nem fogunk elfelejteni.

Nagy Ildikó