Elhunyt Agárdy Gábor

Az utolsó színházi szerepeinek egyike, Konrád százados A gyertyák csonkig égnek című előadásbanSarnyai Krisztina felvételeA magyar film óriásalakja volt. Amíg készültek magyar tévéfilmek, minden nagyszabású alkotásban jelen volt, amelyben egy karakteres, sziklaszilárd egyéniségnek, a becsület és tisztesség lovagjának helye volt. Ilyennek látszott a mozgóképekről: színészként és emberként is.

Szegeden született 1922. augusztus 2-án, s a már akkor is létező Szegedi Szabadtéri Játékok „indította el” őt a színészi pályán, ugyanis már nyolcéves korában fellépett a szabadtéri játékok színpadán. Tizenhat évesen aztán, miután színészmesterséget tanult az Országos Színészegyesület iskolájában, a szegedi Városi Színházhoz került. A második világháború idején tábori színházban játszott, de aztán a katonasors őt sem kerülte el, megjárva az orosz frontot, kilenc havi hadifogság után térhetett csak haza. Mivel nem volt állandó színházi szerződése, több éven át különféle vidéki társulatokkal vándorszínészként járta az országot. A megállapodást a Miskolci Nemzeti Színháznak köszönhette, amely 1949-ben szerződtette. Három szezon után aztán felszerződött Budapestre, a Fővárosi Operettszínház tagja lett. Bár népszerűségét itt alapozta meg, három év után az operettszínpadtól is megvált, és prózai színházba „evezett át”, mégpedig az Ifjúsági Színházba, amely később felvette a Petőfi nevet. Óriási sikere volt Hašek Švejkjében, de legendás alakítása – amelyet ő maga és mások is sokszor emlegettek –, Brecht Koldusoperájában a Bicska Maxi is ehhez a színházhoz köti.

1964-től a Nemzeti Színház, 2000-től pedig a Pesti Magyar Színház tagja volt. Ez utóbbiban a Szépek szépe című Heltai Jenő-darabban alakította Abu Mamut, a varázslót, de szerepet kapott Csiszár Imre Tangójában is, és két másik „nagy öreggel”– Kállai Ferenccel és Avar Istvánnal – találkozhatott a színpadon az Orfeusz az alvilágban című Offenbach-operettben, amelynek 2005 januárjában volt a bemutatója. S végül egy másik színmű, amely lehetőséget adott a legendás színésznemzedék utolsó mohikánjai közül háromnak, Avar Istvánnak, Csernus Mariannak és Agárdy Gábornak, a Márai Sándor világsikerű regénye alapján készült A gyertyák csonkig égnek című előadás, amelyet két éven át nagy sikerrel játszottak.

Nemcsak színészként írta be magát a magyar színháztörténetbe, hanem színházi rendezőként is.

1954-től, amikor először állt kamera elé, számtalan filmszerepet osztottak rá. A legendás tévéfilmek hosszú sorából – amelyekben láthattuk – említsük a legismertebbeket: Egri csillagok, Én és a nagyapám, Akiket a pacsirta elkísér, Puskák és galambok, Mici néni két élete, Szegénylegények, Eltávozott nap, Csínom Palkó, A dunai hajós, A peleskei nótárius, Advent a Hargitán, Kérők, A nagymama.

Agárdy Gáborért a „könnyű műfaj” kedvelői is rajongtak, számtalan kabaréjelenetben tette próbára rekeszizmainkat. Jellegzetes – azonnal felismerhető – hangját sokszor hallottuk a rádióból is, a rádiós műfajokban is remek alakításai maradtak fenn a hangarchívumban.

Festőként is csodáltuk őt: ikonfestményeit több önálló kiállításon mutatta be.

Tegnap eltávozott, de még mindig tartogat számunkra meglepetést. A Pesti Magyar Színház A gyertyák csonkig égnek című előadása alapján Iglódi István filmet forgatott. (Ő a színházi előadás rendezője is.) A gyertyák csonkig égnek című új magyar mozgóképet – benne Konrád századost, Agárdy Gábor utolsó alakítását és ajándékát – a 37. Magyar Filmszemle közönsége láthatja először. Sajnos, az Életműdíjat, amellyel a szemlén tüntetik ki, már nem veheti át személyesen.