Életmorzsák egy tanárnő asztaláról

A főszereplő egy harmincas, magyar–szlovák szakos gimnáziumi tanárnő, aki tulajdonképpen csak éli az életét, vannak szokványos és érdekesebb napjai. Osztályteremben, tanáriban, otthon. A magánélet keveredik a munkával, ahogy mindazoknál, akik imádják a hivatásukat. Fanni kiválóan ért a tinédzserek nyelvén, ezért népszerű a diákok körében, pár kollégája pedig féltékeny rá emiatt. Állandóan pörög, szervez, médiaszakkört vezet, intézkedik, sokkal többet vállal, mint amennyi a munkaszerződésében szerepel, miközben elsős elemista ikerfiai is igénylik a segítségét otthon, és (irigylésre méltóan toleráns) férjét sem hanyagolhatja el.

Olyan, mintha blogot vagy naplót olvasnánk, hiszen egy iskolaévet követhetünk végig. Az edukatív, ismeretterjesztő célzatú bekezdések személyes meglátásokkal, érzésekkel váltakoznak. Vannak itt részletesen kifejtett módszertani ötletek, ismert pszichológusok véleményei, tananyagként felbukkanó regények tartalma és elemzése (Kosztolányi: Néró, a véres költő, Szabó Magda: Az ajtó), példák arra, hogyan oldottak meg a diákok egy-egy konkrét feladatot az órán, vagy mivel foglalkoztak a színjátszó szakkörben. De felbukkan a Netflix, a Facebook, a DAC és általában a foci, a diákok közti összezördülések, illetve bátor kiállások egymásért. Ugyanez megy a tanári karon belül is. Aztán vannak közös tanár-diák ügyek, illetve privát élmények, tervek, mindennapi apró-cseprő dolgok…

Egy darabig nem igazán értettem, mi a célja Benkő Tímeának ezzel a könyvvel, és kiknek címezte tulajdonképpen. Aztán lassan kezdett összeállni a morzsák életté – mert hiszen az élet is apró-cseprő dolgokból áll össze. Kiderül, hogy a tanárok nem romantikus regényhősök, hanem hús-vér emberek. Van humoruk, de gondjaik, bajaik, függőségeik is.

Érintőlegesen megjelenik a családon belüli erőszak, a zaklatás, a problémás vagy céltalanul sodródó tinik, a szakmai dilemmák – megannyi kibontható, továbbgondolható téma. Ám a szerző inkább csak felvillantja ezeket. A kötet közepe felé járunk már, amikor az első komolyabb konfliktushelyzettel szembesülünk – egy játékfüggő tanár ellopja és elkölti a sítáborra szánt pénzt, utazhat haza az osztály, mert a szálloda nincs kifizetve. De erre is csak három oldal jut, a bűnöst gyorsan kirúgják, amit csak onnét tudunk meg, hogy az igazgató kesereg: hol szerez gyorsan másik tornatanárt. Szakmai gyakorlatra érkezik egy egyetemista, de nem boldogul az osztályteremben. Ez a rész is elgondolkodtató, mert ott van benne a tragédia, a rendszer hibái, az a kérdés, hogy mihez kezd most szegény lány… A szerző meg is jegyzi, hogy sajnos sokan járnak így, illetve, hogy ma már nem a legjobb tanulók mennek pedagógusnak, hanem azok, akiket más szakra nem vettek fel.

Benkő Timea általában maga vonja le a tanulságot, nem hagyja az olvasóra. Azaz tanít minket. Még a párbeszédeiben is sok a kiegészítő információ, amelyek nekünk szólnak, nem a másik szereplőnek.

Aztán a kötet vége felé jön egy váratlan csobbanás és gyors merülés. A legaktívabb, leglelkesebb tanerő állása egy csapásra veszélybe kerül, mert az egyik diák öntelt szülei rászállnak, és valamiért az igazgató sem az ő pártján áll. Később kiderül, miért, de hátborzongató belegondolni, hogy tulajdonképpen bármelyik odaadó pedagógus is befeketíthető, ha valaki(k) érdeke ezt kívánja.

A szellemes Püspökóvár helységnévnek köszönhetően akkor sem lenne nehéz belőnünk a helyszínt, ha nem segítene minket a fülszöveg, amelyben az áll, hogy Benkő Timea az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium tanára. Vagyis elejétől fogva lehet találgatni, melyik sztori esett meg vele, kikről mintázta a szereplőket. Ez persze a helyiek privilégiuma, ám az egész közeg hangsúlyozottan szlovákiai magyar – itteni versenyek, írók, focicsapat, birkózás a szlovák házi feladattal, pozsonyi egyetemista emlékek, szóval emiatt mindenképp közel kerül hozzánk ez a könyv.

Rendkívül gusztusos lett a borító. Vonzza a tekintetet, ami üzleti szempontból is fontos persze, de most esztétikai örömökről beszélek. Le a kalappal a tervező Juhász Rokko előtt, akinek a neve mellett az is szerepel az impresszumban, hogy Kassák Intermediális Kreativitás Központ. Borítóképek: Šárai Monika, nyilván ő rajzolta az iskolai élethez köthető, szétdobált tárgyakat. A kötet szerkesztője Csanda Gábor, a pozsonyi Madách Egyesület vezetője.

Jó, hogy akadt egy tanár kis hazánkban, aki kötetbe foglalta, mi történik, vagy történhet egy tanáriban. Kíváncsian várjuk a következő kötetét, mert abból fog kiderülni, tud-e mozogni más közegben is. A 24. fejezetben a főszereplő talál egy kézzel írt történetfoszlányt, amelynek egész más a nyelvezete, stílusa. Ez alapján jóval karcosabb sztorik is várhatók Benkő Timeától.

Benkő Timea: Tanári, Madách Egyesület, Pozsony 2022, 206 oldal