Élet és mesterséges intelligencia

Az egykori zsinagóga padlóját sárga gyapjúszövettel fedték be. A szövetcsíkok látszólag rendszertelenül tekeregnek – hol egymásba fonódnak, hol elkerülik egymást, a padló maradék szabadon hagyott felületei után nyújtózkodnak –, valójában azonban gondosan megtervezve helyezték őket el. Ahogy azt már akkor sejtjük, mikor belépünk a galériába, a lábunk előtt tekergő sárga szövettenger specifikus jelentéssel bír, miközben egyfajta furcsa szőnyegként szolgál. Ahhoz, hogy megtekinthessük a tizenegy videóanyagot, rá kell lépnünk: a sárga tengeren sétálva jutunk el a képernyőkhöz, melyeket a szövetcsíkokba ágyaztak az alkotók.

Kosziba Klaudia és Szőke Erika nem első alkalommal dolgoznak együtt. Legutóbb a selmecbányai Jozef Kollár Galériában állítottak ki közösen. Az a kiállítás sajnos már nem tekinthető meg – bár eredetileg szeptember végéig kellett volna, hogy fogadja a látogatókat, a galéria botrányos átszervezését követően, melyről korábban beszámoltunk, A menekülés ritmusa című tárlat (csakúgy, mint az összes többi kortárs képzőművészeti kiállítás az intézményben) idő előtt ért véget. Kár érte, ugyanis párbeszédben állna a mostani, somorjai kiállítással.

A selmecbányai tárlat fő motívuma egy olyan élősködő gombafaj volt, mely feltűnően jó képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy olyan környezetben éljen, ahol az emberi tevékenység következtében megbomlott az ökoszisztéma. A tárlat párhuzamot vizionált a gomba képességei és a klímakatsztrófa szélén álló emberiség lehetőségei között: a gombát figyelve a túlélésről tanulhatnánk, sugallta a tárlat. Ez a gondolatmenet uralja Kosziba Klaudia és Szőke Erika mostani közös munkáját is. Az At Home Galériában szintén egy gombaszerű élőlény áll a középpontban – a nyálkagomba. Ez az egysejtű csoportokat alkotva egy jellemzően sárgás színű képződményt, úgynevezett plazmódiumot hoz létre, mely a kiállítás fő anyagát szolgáltatja. Vizuálisan kétféleképpen jelenik meg: egyrészt a bonyolult struktúrájú sárga szőnyeg képében, másrészt pedig a videófelvételeken, ahol azt követhetjük nyomon, hogyan terjeszkedik az eledeléül szolgáló fekete-fehér képeken.

A nyálkagomba eltér a többi gombafajtól – csakúgy, mint valamennyi ismert élőlénytől. Egysejtűről van szó, mégis különleges tulajdonságokkal és képeségekkel bír. Amikor életkörülményei kedvezőtlenné válnak, képes arra, hogy megkeményedjen, szkleróciumként várja meg, hogy a természeti körülmények javulásával újraindíthassa élettani folyamatait. Bizonyos értelemben képes emlékeket raktározni és tanulni. Bár a köztudatban leginkább parazitaként él, képességeit különféle tudományágak vizsgálják. Ilyen például a hálózatelmélet – többek közt a kozmikus hálókat kutatók is tanulmányozzák mozgását és szerveződését.

A gombák témája egyébként nem csupán a két alkotó közös projektjeiben jelenik meg, hanem korábbi, egyéni munkáikban is tetten érhető: Kosziba Klaudia a festészet hagyományos eszközeivel  is foglalkozott már a gomba motívumával, míg Szőke Erika korábbi alkotásaiban fontos szerepet játszik az élesztőgomba és a kovász. Ezúttal is tehát az válik központi kérdéssé az alkotók számára, hogy mit tanulhatunk ezektől az élőlényektől, melyek talán sokkal többet tudnak a túlélésről, mint mi, emberek. Hogyan élhetünk túl egy olyan világban, melyet folyamatosan pusztítunk, sőt lassan már el is pusztítottunk? Az alkotók szerint a választ a természetben kell keresnünk.

A plazmódium-alakzat középpontjában elhelyezett képernyőn futó videó első pillantásra a dübörgő emberi szívet idézi. Ha alaposabban szemügyre vesszük a képet, rájövünk azonban, hogy nem szívet, hanem egy kézigránátot látunk. A kézigránátot ábrázoló fotót zselatinalapra nyomtatták az alkotók, a videófelvételen pedig azt látjuk, ahogy egy kéz szabályos időközönként összenyomja ezt a zselatinképet: eredményképpen egy lüktető szív illúzióját kapjuk. Semmi kétség: tényleg az apokalipszis szélén állunk.

Ezt támasztja alá a kiállítás többi képi anyaga is. Szeméthegyek az erdőben, máshol védőruhába öltözött magányos alak ül a szikkadt, megrepedezett talajon. Háború sújtotta Ukrajna. Emberek, akik tálakkal a kezükben várják a fejadagjukat. Megint máshol egy gyönyörű tollazatú madár teteme. A különleges technika – a zselatinalapra nyomtatás – azért fontos a készítők számára, mivel a nyálkagomba, melyet ráhelyeztek, interakcióba képes lépni a nedves közeggel. Ezt a folyamatot rögzítették kamerával: a nyálkagomba elindul, hogy sárga mintázattal vonja be a kép felszínét. Az alkotók kísérleteznek a gomba lehetőségeivel. Milyen jelentést von maga után, ha a plazmódium elindul a kép egyik feléből a másikba? Ha bekebelezi a képen ábrázolt tárgyakat, szereplőket, helyet? És mit jelent az, ha nem? Ennek felfedezése a látogató feladata.

A plazmódium terjeszkedését természetesen nem valós időben látjuk, az alkotók körülbelül két nap folyamatát sűrítik be kedvünkért néhány percbe. Külön érdekesség, hogy a képek egy része, melyeket a videófelvételekben láthatunk, mesterséges intelligenciával készült. Az alkotók arra a nagy kérdésre reagálnak ezzel, mely a mesterséges intelligencia széleskörű megjelenése óta foglalkoztatja a művészeket, nevezetesen, hogy mi a művészet szerepe, mikor a mesterséges intelligencia a másodperc törtérésze alatt képes új és új képeket generálni. Szimbolikus jelentéssel bír, hogy a nyálkagomba feleszi ezeket a képeket, hiszen így az élő felülkerekedik azon, ami mesterségesen lett generálva. Másrészt olyan művészeti teljesítménynek lehetünk tanúi a zsinagóga belterében, amelyet (egyelőre legalábbis) biztosan nem tud meghaladni a művi intelligencia. Kosziba Klaudia és Szőke Erika arra invitálják a látogatót, hogy merüljön el az élményben – nézzük, tapintsuk, járjunk rajta, az élő szervezettel együtt éljük át a mozgást és a terjeszkedést.

Természeti környezetünk nagy részét elpusztítottuk már, a klímakatasztrófa Damoklész kardjaként lóg a fejünk felett. De ahogy Csehy Zoltán kiemeli, az élmény, melynek részesei vagyunk, pozitív üzenetet is hordoz magában: „A szívként pulzáló kézigránát folyamatosan megrémít – olvashatjuk a kurátori szövegben. – De szerencsére látom a pusztítás, a felszámolás lehetőségei és agressziója mellett az építés, az átváltozás, és a remény hadmozdulatait is.”

Az Élettelen élet című kiállítás május 4-ig látogatható a somorjai At Home Galériában, a látogatás időpontját szükséges egyeztetni.