Egyik filmből viszik a másikba

A covidos időszak az ő életébe is beleszólt. Odébb tolta két filmje premierjét. Az Ivo Trajkov rendezésében készült Piargy éveket várt a bemutatóra, a Rasťo Borošsal forgatott Fehér lovon fekete alkotógárdája ugyancsak hosszasan tervezte az első nyilvános vetítés napját. Fekete-fehér ballada az előbbi, színes, romantikus gengszterfilm az utóbbi.
 
František Švantner hátborzongató elbeszélése nyomán, 2016-ban kezdődött el a Piargy forgatása a turócszentmártoni skanzenben. A forgatókönyv alapjául szolgáló irodalmi mű egy eldugott hegyi falu életét eleveníti fel nem sokkal a második világháború kitörése előtt. Újkori Szodoma és Gomora – mondja a rendező. Piargy, régen Johannesberg, magyarul Jánoshegy, mai nevén Kremnické Bane szörnyű bűnei miatt kerül lavina alá az elbeszélésben. Közülük az egyik: a jómódú gazda, annak fia és menye különös viszonya. Egy felkavaró háromszögtörténet, amelynek az ön által megformált gazda a mozgatórugója.

Milyen helyzetek elé állította a szerep?

Nem játszottam még hasonló jellemet. Egy ennyire bonyolult, szélsőséges karaktert. Valóban ő áll a történet középpontjában. A falu legtekintélyesebb gazdája, aki köztiszteletnek örvend. Adakozik a templom újjáépítésére, és a pappal is szoros kapcsolatot ápol. De mert nagy étvágyú férfiember, nem elégszik meg a feleségével, és nemcsak a cselédlányokkal, a menyével is összeszűri a levet. Erkölcstelen életet él. A felesége mellett a fiát is megalázza, mert nem látja benne azt a férfias erőt, elszántságot, amit mindenképpen látni szeretne. A fia pedig szeretne elszakadni ettől a világtól. Tanulni akar. Kilépni az erkölcsi fertőből, a megromlott viszonyok sűrűjéből. Apa és fia között óriási a konfliktus. A fiú takaros kis felesége pedig nagyon is az ínyére való. Ahhoz, hogy el tudjam játszani a szerepet, meg kellett találnom a figura igazságát. Hogy nem kimondottan az ösztönszerű kéjelgés vezérli, hanem valóban beleszeret a menyébe, aki látszólag viszonozza az érzelmeit. Szerepet játszik ebben az is, hogy a férj egészen más habitus, mint az apja, aki mai kifejezéssel élve született alfahím.
 
A történelem mekkora szerephez jut a filmben?

Dramaturgiai pont a történetben. 1939-ben járunk, amikor már ébredezik a fasiszta szlovák állam, nem sokkal később pedig a zsidóüldözés is kezdetét veszi. Az amoralitás, amelyből a papság is kiveszi a részét, már az egész országban jelen van, nem csak a családban. A falu a sátán ivadékának akarja kikiáltani a menyecskét. Démonok szállták meg, túlvilági, sötét erők irányítják, vélik a falusiak.
 
Otthonosan mozgott a turócszentmártoni skanzenben?

Jaj, nem! Hogy a meleg ne szökjön ki, a hideg pedig ne jusson be, nagyon kis ablakokat és alacsony ajtónyílásokat kaptak a házak. Nem a mai ember méretéhez építették őket. Naponta többször bevertem a fejemet. Le kellett hajolnom, ha ki-be jártam.

A figura dominanciáját jelezve kalapot kellett viselnem, attól pedig nem láttam, hogy mennyire kell lehajolnom. Sokat gyötrődtem emiatt. Egyébként tényleg nem játszottam még ilyen figurát. Színpadon sem.
 
Hálás szerep az ilyen. Bőven van mit ábrázolni benne.

Egész idő alatt azon járt az agyam, hogyan rajzoljak emberi portrét egy ilyen torz lélekből. Ha nem találtam volna rá az igazára, akkor fikció szintjén marad az egész, és elveszti a hitelességét. Nagyon mélyre kellett ásnom az értékrendjében, hogy kiderüljön, nem egy velejéig romlott alakot kell megmutatnom, hanem egy előjogokat szerzett, összetett figurát. Ami izgalmassá tette ezt az aprólékos lelki kutatómunkát: tisztán kellett látnom azt a pontot, ahol morálisan megbillent.
 
A menyecskét alakító Bárdos Judittal komáromi kollégák. Ez a tény segítette, vagy épp ellenkezőleg, gátolta intim jeleneteik megfogalmazásában?

Inkább könnyített a helyzetünkön. Az agresszív viselkedés mindig nehéz feladat elé állítja a színészt. Az egyik fél támad, a másik védekezik. Ha nincs meg a két színész között a kölcsönös bizalom, mindketten megszenvedik a jelenetet. Ha viszont megvan, pontosan meg tudják beszélni, mennyit mutatnak a kamerának. Van egy határ, amelyet a felvétel előtt meghúznak.
 
Előfordult már, hogy lelkileg annyira megviselte, amit a kamera előtt tett, hogy napokon át képtelen volt szabadulni az emlékétől?

Igen, volt, hogy gyűlöltem magam azért, amit csináltam. Barom állatnak gondoltam magam. Még akkor is, ha ott, a kamera előtt az az ember nem én voltam. Ilyenkor időbe telik, míg visszatalálok magamhoz, és elhalványul bennem a figura. A forgatás során kívülről látom magam, és bejön a kontroll. De abban a pillanatban, ahogy elindul a kamera, fejben és lélekben már másvalaki életét élem. Teljes valómmal ott kell lennem a jelenetben. Nem mindig egyszerű kilépni ebből a munka jellegű létezésből. Kicsit eltart. A Piargyt az is izgalmassá tette, hogy a rendezője, Ivo Trajkov macedón származású, és nem csak mi ketten Judittal vagyunk magyar színészek a filmben. A papot ugyanis Nádasdi Péter alakítja.

A Losoncon és Rimaszombatban forgatott Fehér lovon fekete című film már megcélozta Cottbus, Varsó és a texasi San Antonio fesztiválját. Gengsztertörténetről lévén szó, gondolom, itt sem pozitív hősként fog tündökölni.

Nem realisztikus, inkább stilizált történet ez, a Jót és a Rosszat kicsit elrajzolja. Két város alvilági alakjainak piti összetűzéseit ábrázolja szerelmi szállal megspékelve, amely ugyancsak konfliktusokat szül. Én egy kisstílű maffiózót játszom, aki már új életet szeretne kezdeni, de a társa, a haverja belerángatja egy újabb zavaros helyzetbe. Vér nem folyik, hullahegyek nincsenek a filmben, de van autós üldözés, csak nem olyan, mint egy amerikai produkcióban vagy a Cobra 11-ben. Rasťo Boroš, a film rendezője losonci származású, behatóan ismeri ezt a világot, mint ahogy mi a dunaszerdahelyi maffiatörténeteket. Pontosan tudta, mit akar megmutatni. Vidéki kiskirályok, hamis számlák, és megjelennek a csehek is, akik itt találnak piacot kétes ügyleteikhez. Érdekcsoportok feszülnek egymásnak. Nincs happy end, de a sorsok lekerekednek a végére. Nem láttam még hasonló szlovák filmet. Ez a stílus újszerűen hat a mozivásznon.
 
Remek partnereket kapott a rendezőtől. Milan Ondrík a Szlovák Nemzeti Színház vezető színésze, Mucsi Zoltán pedig önálló intézmény.

Milannal most dolgoztam először. Rendkívül kreatív színész. Barátok lettünk a forgatás során. Mucsi Zoltán? Tisztelem és kedvelem őt. Lefegyverző a humora, imponáló a színészi eszköztára. Csodálatosan lavíroz a műfajok között.
 
Ivan Ostrochovský, a jeles szlovák filmrendező legújabb alkotása, a most készülő Forrás a nyolcvanas évek Csehszlovákiájában játszódik, és a roma nők sterilizálásáról szól. Arról, hogyan szól bele a kommunista rendszer a nők intim életébe. Mennyire kavarta fel a forgatókönyv?

Nincs is forgatókönyv. Szinopszis alapján dolgozunk. Ostrochovský a dokumentumfilm világából jött, és egészen fura módszerrel hajtja. A forgatáson mondja el, mit szeretne látni, hova kell kifutnia a jelenetnek. A szinopszis alapján megbeszéljük, hogy mit fogunk mondani. Rengeteget bíz a színész fantáziájára. Pár nappal ezelőtt a Jeseníkyben forgattunk, egy monarchiabeli épület tánctermében. Sok minden visszajött a régi időkből. A kor zenéje is visszacsengett a fülemben. Kellemes emlékek ezek. Nőgyógyász vagyok a történetben, és magyarul is lesz néhány mondatom. Van egy ismerősöm, aki úgy jósol tenyérből a neki imponáló nőknek, hogy a végén megnyerje őket. Megemlítettem a rendezőnek, és azonnal vevő volt az ötletemre. Próbáljuk ki, mondta. Aňa Geislerová a partnerem, aki a főorvosnőt játssza, így neki jósoltam tenyérből, a filmbeli feleségem jelenlétében.
 
A Jókai Színházban mire készül ezekben a hetekben?

Martin Huba rendezésében kerül színre a cseh igazságkereső, František Langer Külváros című drámája.
 
Magyarul először 1925-ben jelent meg A lecsúszottak címmel.

A bűnözés különböző változatairól szól a darab. Én egy lecsúszott bírót játszom benne, aki valamikor a felsőbb réteghez tartozott, sajátos nézetei miatt azonban elveszítette az állását. Egy parkban, a padon ülve osztja a jogi tanácsokat egy-két féldeciért cserébe.
 
Nagy érzelmi kilengés elé állítja ez a feladat is.

Örülök, hogy mindig más témát kell körbejárnom. Az általános dolgokat amúgy sem szeretem, inkább ragadjanak el a szélsőséges érzelmek. Azok jelentik a legnagyobb színészi kihívásokat.

A szerző a Vasárnap munkatársa