Egy végzetes árulás filmje

Georges-Marc Benamou francia gyarmatosítók fiaként 1957-ben született az algériai Sajdában. Jogi tanulmányai után évtizedeken át újságíróként dolgozott, európai hírnévre azonban történelmi témájú regények írójaként tett szert. Franciaország második világháborús erkölcsi magatartását több művében elemezte már, a müncheni egyezmény tükrében azonban csak most mutatja meg igazán. Forgatókönyvíróként 2005-ben állt közönség elé, amikor Robert Guédiguian számára Francois Mitterand életének utolsó hónapjait foglalta össze A Mars-mező gyalogosa címmel. 2007-ben Nicolas Sarkozy elnöki kampányát vezette, az elmúlt év második felében pedig több alkalommal találkozott Milos Formannal, hogy hasznos tanácsokat adjon neki (és forgatókönyvíró-társának, Václav Havelnek) a 20. századi történelem egyik legizgalmasabb fejezetéről, az 1938-as müncheni egyezményről szóló filmjéhez.

Benamou regénye az író egyik ismerőse révén jutott el a világhírű rendezőhöz. Ő volt a Mitterand-ról szóló film producere, s az ő ötlete volt, hogy A müncheni rémképhez Milos Formant kellene megnyerniük, aki a Hitler által „érintett” Csehszlovákiából került ki Amerikába. München pedig nemcsak történelmi, hanem morális határkő is. Franciaország történelmében mind a mai napig traumaként van jelen, állítja Benamou. Ugyanúgy, mint Vichy, ahol a franciák kollaboráltak a nácikkal, vagy a francia gyarmatosítók által elfoglalt Algéria.

A müncheni eseményeket azonban még mindig nem emésztették meg Benamou hazájában, sőt nem is nagyon akarnak beszélni róla. A müncheni paktum hátterét az író egy tragikomikus pókerpartihoz hasonlítja, amelyben két résztvevő, Hitler és Mussolini „összejátszottak”, Chamberlain kettős játékot űzött, hiszen Daladiert, a francia miniszterelnököt teljes mértékben magára hagyta. München politikai hiba volt, vélekedik Benamou, amely rettenetes következményeket vont maga után nemcsak Csehszlovákiát illetően, hanem világviszonylatban is. Daladier harcias hangulatban érkezett Münchenbe, de néhány óra leforgása alatt teljesen megváltozott. Chamberlain elárulta, Mussolini és Hitler pedig becsapta. A jelenlevő csehszlovák diplomatákkal nem is találkoztak a franciák. Daladier ugyan kérte, hogy hallgassák meg őket, Chamberlain nem sürgette a dolgot, Hitler pedig egyszerűen túlkiabálta őket. A müncheni események eme epizódja Benamou-t ma is sokkolja. Amikor ugyanis Eduard Beneš emberei, a nagykövet Vojtěch Mastný és a diplomata Hubert Masařík megérkeztek Münchenbe, a német külügyminiszter helyettese helyett SS-tisztek várták őket. A repülőtérről azonban nem a tárgyalások színhelyére, hanem egy közeli szállodába mentek, ahol mindkettőjüket a takarítónők ablaktalan kamrájába zárták, miközben az angol küldöttség tagjaiként érkeztek a német városba.

Hogy mi inspirálta Benamou-t a könyv megírására? Az a fénykép, amely hetven évvel ezelőtt az esemény színhelyén készült, s amelyet Marilyn Monroe és Che Guevara képe mellett a 20. század egyik leghíresebb felvételének tart. Négyen állnak a képen: a nyugodt Mussolini, az öntelt Hitler, a büszke Chamberlain és a komoran félrenéző Daladier. A kulisszák mögötti eseményekről azonban kevés anyagot talált az író. Még a résztvevő országok katonai archívumai sem őriznek ezzel kapcsolatos vaskos mappákat, így az a tizenhárom óra, amíg az ülésezés tartott, majdnem nyomtalanul szállt el az időben. Még Daladier alakja is kikopott a köztudatból, állítja Benamou, nincs egy utca vagy egy tér Párizsban, amely az ő nevét viselné. Sokan még ma is azt hiszik, hogy 45-ben meghalt, pedig 1970-ig élt. A háború után még különböző funkciókat töltött be, parlamenti tag volt, majd polgármester, csak később vált fantommá, aki ilyen-olyan magyarázatokat keres a történtekre. Az események alapos vizsgálata során Milos Forman is megállt jó pár komikus, sőt groteszk elem fölött, s ahogy mondja: még egyfajta chaplini komédiát is lát a paktum mögött.

A készülő film forgatókönyvét ketten írták: Forman és kamaszkori jó barátja, Václav Havel, akivel már régóta tervezték a közös munkát. A cseh exelnök korábbi elfoglaltsága miatt azonban erre csak most kerülhetett sor, de ezúttal is csak úgy, hogy heteken át külön-külön dolgoztak. Forman Londonban, Párizsban vagy éppen Connecticutban, Havel pedig Prágában. Ő írta a párbeszédeket, Forman pedig magát a történetet, Benamou könyve alapján. A szereposztásról ez idáig semmi nem derült ki. Forman nem szeretne ismét úgy járni, mint 2004-ben, amikor A gyertyák csonkig égnek című Márai-regény megfilmesítésére készülve elárulta: a két főszerepet Sean Conneryre és Klaus Maria Brandauerre bízta. Hat héttel a forgatás elkezdése előtt ugyanis Connery – a producerrel való összetűzés miatt – visszadobta a szerepet, így a filmből végül semmi nem lett.