Egy többre hivatott írófeleség

Mivel egyetlen kritikát sem találtam a 2010-ben bemutatott előadásról, nem hivatkozhatok komoly szakemberekre, csak a megérzéseimre, illetve egy, az 50-es években született könyvre, amelynek címe Karinthy Frigyesről, szerzője pedig Kosztolányiné, aki anekdotákkal teli portrét rajzol férje barátjáról, miközben önmagáról is sok mindent elárul. Ezt egészítették ki az alkotók Karinthy-idézetekkel, így állt össze a „női Karinthy-darab”.

Kevesen tudják, hogy Harmos Ilonának, vagyis a későbbi Kosztolányi Dezsőnének először Karinthy csapta a szelet, Kosztolányival csak pár évvel később találkozott. A Karinthy család emlékezete szerint ez a nő valójában egész életében férje legjobb barátjába, Karinthy Frigyesbe volt szerelmes.

1908-ben a fiatal színésznő épp hazafelé tartott, amikor a New York Kávéházból hirtelen elélépett a kisfiús kinézetű, 21 éves Karinthy. „Kinőtt ujjú, barna színű kiskabátja nyitva lobogott, látni lehetett, hogy piros-fehér csíkos trikóinget visel, nem keményített inget és gallért, mint a felnőttek” – emlékezett vissza Ilona.

A férfi elmesélte, hogy látta őt színpadon játszani, és nagyon tetszett neki, az Éjjeli menedékhelyben alakított Násztyájáról még dicsérő kritikát is írt. Hazáig kísérte, de mivel a lány kétháznyira lakott a kávéháztól, az író nem elégedett meg a rövidke sétával, felkéredzkedett Ilona lakására.

„...és máris, abban a percben otthon volt. És én is azt éreztem, hogy mindig ismertem őt, oly magától értetődően viselkedett. Csodálkoztam volna, ha valaki azt mondja, hogy ez a fiú néhány perccel ezelőtt az utcán szólított meg.” Karinthy a zongora elé ült és játszani kezdett, csak bemutatkozni felejtett el. „Én kérdeztem meg tőle, hogy hívják, de még azután is elfelejtettem a nevét, szokatlan név volt, azt hittem, hogy talán csak írói név. Őszintén szólva nem is nagyon érdekelt a neve, ilyen fiatal ember amúgy se híres még, az arcáról meg amúgy is ráismerek – gondoltam.”

Harmos Ilona még férje életében publikált novellákat és fordításokat Görög Ilona álnéven. Férje halála után megírta a róla szóló életrajzi munkáját, majd tíz évvel később a háborús memoárjait. Voltaképpen életének minden szakaszát megírta, de asszonykorát a férjéről, illetve a Karinthyról szóló életrajzból ismerjük, kislánykorát és időskorát pedig a memoárjaiból. Persze tudta, hogy korának normái szerint ő elsősorban feleség és anya lehet, de nem volt ínyére, hogy beleragadt ebbe a szerepbe.

A pozsonyi vendégelőadás társszervezője a Comenius Egyetem magyar tanszéke.