Egy titkokkal teli románc

Magyar film itt még sosem győzött. A 32. évfolyamát jegyző fesztivál rövidfilmes szekciójában idén több mint 8 ezer alkotás közül hetvenkettőt válogattak be, köztük tizenhárom külföldi rendező munkáját. Ondřej Hudeček fényesebb startról nem is álmodhatott. 

„Főiskolai csoporttársamtól hallottam először Ladislav Stroupežnický nevét – meséli a fiatal filmrendező –, róla írta gimnáziumi beszámolóját. Döbbenetes erővel hatott rám a történet. Azonnal éreztem, hogy ez nekem való anyag. Egy elképesztő queer románc.” 

Ladislav Stroupežnickýt az első cseh kritikai realistaként s egyben az utolsó romantikusként jegyzi a cseh irodalomtörténet. 1850-ben született a dél-csehországi Cerhonicében, negyvenkét éves volt, amikor meghalt. Az iskola egyáltalán nem érdekelte. Rossz magaviselete mellett kiemelkedő rajz- és írástehetségével hívta fel magára a figyelmet. Gyerekkorától fogva szoros barátságban állt Mikoláš Aleš, a később híressé vált cseh festőművész öccsével, Jannal.

Hogy a barátságnál jóval többet érzett iránta, az csak a későbbi leveleiből derült ki. 1867 nagypéntekén, amikor Ladislav Stroupežnický – féltékenységében – azzal fenyegette meg barátját, hogy fájdalmas titkot őriz annak kedveséről, Jan Aleš a lány szeme láttára agyonlőtte magát. Koporsójára egy csokor vörös rózsát helyezett Stroupežnický, de hat hónappal később újabb tragédia érte. Tizenhét évesen, amikor puskával a vállán az erdőt járta, azt gondolta, orvvadászt riaszt meg figyelmeztető lövésével, ám az illető az erdőőr fia volt, aki úgy tett, mintha megsérült volna. Abban a tudatban, hogy megölt egy embert, Stroupežnický maga ellen fordította fegyverét.

Az öngyilkosság azonban nem sikerült. A golyó szétroncsolta az állkapcsát, kiszakított egy darabot a nyelvéből és szétforgácsolta az orrát. Még mielőtt tükörbe nézett volna, újabb kísérletet tett az öngyilkosságra, egy halastóba vetette magát, ahonnan idejében kimentették. Egy évig kórházban ápolták, arcát neves sebészek komoly műtétekkel próbálták „összerakni”. Felső állkapcsát műanyagból formálták meg, orrát viaszból készítették el, kapott egy sötétebbet a nyári hónapokra, s egy világosabbat télre.

Balesete után fényképezni sosem engedte magát, fotó tehát az új arcával nem maradt fent róla. Sebesülése után teljesen megváltozott a jelleme. A kórházi kezelések és a műtétek miatt egészen más ember lett belőle. Mivel újra kellett tanulnia beszélni, a könyvek világában keresett menedéket. Irodalmi és történelmi tanulmányokat végzett, s újra felvette a kapcsolatot egykori barátja bátyjával. Írni kezdett. Előbb elbeszéléseket, később történelmi drámákat, vígjátékokat. 1882-ben a prágai Nemzeti Színház fődramaturgja lett.

Kollégái nem rajongtak érte. Kemény, megkeseredett, ellenvéleményt nem tűrő, kérlelhetetlen embernek tartották, aki a színészekkel szemben sem viselkedett barátságosan. 1890-ben megnősült, amivel sokakat meglepett közvetlen környezetében. Mint később kiderült: csak azért, mert addigra teljesen egyedül maradt, szülei elvesztése pedig valósággal megriasztotta. Két évvel a házasságkötése után Stroupežnický súlyosan megbetegedett. Tífusz végzett vele. Feleségének meg is tiltotta, hogy látogassa őt a kórházban, hiszen a láz miatt a műorrot le kellett tennie. Napra pontosan, huszonöt évvel azután, hogy végezni akart az életével, 1892. augusztus 11-én meghalt. 

„A virtuskodóban nem a felnőtt írót, az alkotó embert akartam bemutatni, hanem azt a lázas, ifjú szerelmest, aki az érzelmeit még nem merte szavakba önteni – mondja a fiatal rendező. – Egy bizarr szerelmi dráma a film, amelyben minden klisét, pátoszt kerülni akartam. A képek megkomponálásához főleg a romantika korát és a barbizoni festőiskola képviselőinek alkotásait tanulmányoztam. Antonín Dvořák zenéje pedig a lehető legjobbnak bizonyult ehhez a fájdalmas történethez, amely alapján most játékfilmet rendezek.” 

A virtuskodót már Torontóban, New Yorkban és az angliai Cardiff fesztiválján is nagy elismeréssel fogadták, az Utah állambeli Park Cityben, a független filmesek Mekkájában pedig nemcsak a rendezőoperatőr munkáját, hanem Jan Smutný forgatókönyvíró és Julius Feldmeier, a főszerepet alakító német színész tehetségét is kiemelték.