Kultúra

Egy teljesen felesleges film

Manapság fénykorát éli a pszichológiai thriller, legyen szó könyvről vagy filmről. A Nő az ablakban óriási médiahájpot kapott, talán azért (is), mert az elsőkötetes szerző hatásos életrajzot hazudott magának, akadémiai múlttal, rákban meghalt édesanyával, öngyilkos testvérrel, sőt azt is elhitette a világgal, hogy agydaganata van. A regényből ötmillió példány fogyott, és azonnal lecsapott rá a Fox filmstúdió.
Juhász Katalin

2021. június 8. 16:30

dd
Amy Adams karakterének nem tudunk szurkolni      (Fotó: Netflix)

Én ugyan simán kihúztam volna 80 oldalt A. J. Finn (polgári nevén Dan Mallory) művéből, viszont szintén komoly vizuális potenciált láttam benne, hiszen egy krimi, amelyben a magány, a bezártság, a víziók és a valóság keveredésének hatására kialakult bizonytalanság dominál, akár jobb is lehet filmen, mint olvasva. 

A leleplezett szerző gyorsan eltűnt a reflektorfényből, második regénye nem jelent meg, karrierjének minden bizonnyal annyi. A Foxot bekebelezte a Disney, akik már nem voltak annyira oda a megfilmesítés ötletéért, a projekt egyre csúszott, aztán – ha még nem lett volna elég a megpróbáltatásokból – jött a pandémia. Később, a stábot alkotó nagy nevek ellenére, újra kellett forgatni jó pár jelentet, mert a próbavetítésen a film nem aratott nagy sikert a tesztközönség körében. Egy évet csúszott a premier, ha egyáltalán annak lehet nevezni egy vörös szőnyeges díszbemutató nélküli netflixes megjelenést. De így is nagyon vártam ezt a filmet. 

Most viszont szeretnék száz percet ajándékozni önöknek, szabad felhasználásra. Főzzenek valami finomat, játsszanak a gyerekkel, takarítsák ki a lakást, szóval csináljanak bármi mást a Nő az ablakban megtekintése helyett. Akik olvasták a könyvet, nyilván össze akarják hasonlítani – de előtte ők is nézzék meg még egyszer cikkünk címét. 

Az alaphelyzet a következő: a harmincas éveinek végén járó gyerekpszichológus, Anna Fox egyedül él New York-i házában, amely egykor boldog családi fészek volt. Férje és nyolcéves lánya nem élnek már vele, de azért naponta beszél a férjével – legalábbis így tudjuk. A nő egy agorafóbia nevű pszichés betegséggel küzd, nem képes kilépni az utcára, immár tíz hónapja. Naphosszat régi filmeket néz (például a Hátsó ablakot, amelyből bizony sok mindent lenyúlt a szerző), tömi magába a gyógyszereket, túl sok bort iszik, és a szomszédait figyeli az ablakból. A szemközti házba beköltözik egy háromtagú család, aztán Anna lát valamit, amitől ingatag világa végképp összeomlik. Vajon tényleg megtörtént a gyilkosság, vagy csak a gyógyszerek és a pia hatására képzelte? Ebben mi sem lehetünk biztosak. 

Mondom, remek filmes lehetőség ez az érzékek művészi összezavarására, hiszen a bezártság – ahogy azt saját bőrünkön is tapasztalhattuk – vörösbor és pirulák nélkül is frusztráló lehet.

Amy Adams játssza a főszerepet, aki egészen kivételes színésznő, másképp fogalmazva: bármit el tud adni. Sajnos ez utóbbit várták tőle a producerek, a rendező, Joe Wright viszont nem igazán tette őt szimpatikussá a néző számára. Pedig az ilyen típusú filmeknél fontos, hogy szurkoljunk a főszereplőnek, hogy átérezzük a szenvedéseit és megértsük, mit miért tesz. Itt egy idő után inkább idegesítő a karakter. Sokáig nem történik vele semmi, a kezdeti feszültség lassan ellaposodik, emiatt később sem tudunk együttérezni vele, amikor kiderül, mekkora tragédia érte, és miért lett lelki beteg. A logika nem hiányozhat egy krimiből, itt viszont nehéz fogódzót találni, eleve azt sem értjük, miért érdekli annyira a szomszédok élete azt a nőt, aki bezárkózott saját múltjába. A nézői figyelem lankadásának jele, ha azon kezdünk töprengni, hogy vajon miből tart fenn Anna egy kétemeletes manhattani lakást, vagy hogyan jut hozzá a hektónyi alkoholhoz. (Nyilván rendeli, de ezt sosem látjuk, pedig minden időnket vele töltjük). 

A végére tartogatott nagy csavar sajnos könnyen kitalálható, a belső történések a könyvben sokkal árnyaltabbak, a motiváció logikusabb. A rendező olyan ósdi filmes klisékkel igyekszik megteremteni a krimi-fílinget, mint a váratlan zaj hatására összerezzenő szereplő, az üres szobában hirtelen felbukkanó másik karakter, a vészjóslóan csöpögő csap, az utcáról beszűrődő erős fények, vagy a véres flashback, amelyet szenvedő arccal idéz vissza a trauma elszenvedője. 

A regény egyes szám első személyben íródott, Anna maga osztja meg velünk kétségeit, félelmeit. Ennek az őszinte kitárulkozásnak a filmben nyoma sincs. Az egyik drámai csúcsponton konkrétan ott füstölög a nappali közepén a ripityára tört autó – ezt a jelenetet igazán megspórolhatták volna, hiszen akkorra már bőven megértettük, mi történt a nő családjával. Az ilyen hatásvadász megoldások harminc évvel ezelőtt is kínosnak számítottak ebben a műfajban, nem is értem, mit vártak tőlük az alkotók. 

Mivel az átlagos Netflix-előfizető szereti, ha fél Hollywood ott nyüzsög a képernyőjén, a titokzatos szomszédasszony szerepére Juli-anne Moore-t szerződtették, a pofozkodó szomszéd Gary Oldman, a felesége Jennifer Jason Leigh, az albérlő Wyatt Russell. Ez utóbbi kivételével egyikük sem tud nagyot villantani, mert csak pár jelenetet kaptak, azokban viszont túl harsányak. Talán egyedül a díszlettervezőt lehetne dicsérni, mert az általa berendezett lakás jól felszerelt, mégis kong az ürességtől, a színek egyszerre megnyugtatóak és idegesítőek, a zugok ijesztőek. 

Ezt a filmet még Amy Adams sem tudja elvinni a hátán. Amikor pedig Gary Oldman bekopog, önkéntelenül Joe Wright korábbi munkája, A legsötétebb óra jut eszünkbe, amelyben Oldman Winston Churchillt játszotta, és Oscart kapott érte. Az a film vészjósló zene és hatásfokozó effektek nélkül is izgalmas tudott lenni. 

Támogassa az ujszo.com-ot

Az elmúlt időszakban arra kértük olvasóinkat, járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez annak érdekében, hogy a jelentős költségekkel járó hiteles, megbízható hírszolgáltatást hosszú távon biztosítani tudjuk.

Köszönjük a pozitív fogadtatást. Jó érzés tudni, milyen sokan tartják fontosnak a független, magyar nyelvű újságírás fennmaradását Dél-Szlovákiában, és milyen sokan szeretik az Új Szót.

A beérkezett támogatások lehetővé tették, hogy új munkatárssal bővítsük az ujszo.com professzionális csapatát, fejlesszük szolgáltatásainkat, növeljük az ügyeletben töltött órák számát. Nagyszerű eredmény ez olyan gazdasági környezetben, ahol a fejlesztések helyett a költségek visszafogása került sok helyen célkeresztbe.

Hálásak vagyunk eddigi támogatásaikért, és kérjük, továbbra is segítsék az ujszo.com fejlesztését. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
koronavírus

Koronavírus: mindössze egy új fertőzöttet találtak vasárnap

v

Mától csak egy járásban van érvényben másodfokú figyelmeztetés, 17 járás zöld besorolású

párkány

Levendulás, hűsítő nyárnyitó Párkányban

Vasárnap

Uralkodóházak a VASÁRNAPBAN: A brit királyi család száz éve

fff

Mindenféle huncut koboldozások

olimpia

Tiltakoznak a női olimpiai játékosok – nem akarnak transzneművel versenyezni

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.