Egy nehéz éjszaka napja

Ősszel Puskás Zoltán kife-jezetten szórakoztató előadást csinált egy naiv népszínműből a kassai Tháliában. Ez volt A falu rossza, amelyben a markáns rendezői koncep-ciónak köszönhetően eltör-pültek a darab hibái. A Párat-lan páros ennek ellentéte. Remek alapanyag, minimális rendezői ráhatással.

Bár, ahogy vesszük. Az alapszituáció ugyanis helyből sántít: egy londoni taxisofőr két kerületben két feleséget tart. Aztán amikor egyik éjszaka váratlanul borul a szigorú órarend, elindul a hazugságlavina. Lássuk be, ez még a hatvanas években, az internet előtti világban sem elképzelhető, mert azért akkor is volt lakossági nyilvántartás, amely kiküszöbölte a bigámiát. (A nemzetközi sikerdarabnak egyébként született egy második része is, arról szól, hogy a két feleségtől származó két gyerek, egy fiú és egy lány, egymásra talál a neten. Mindkét darabot játssza a budapesti Madách Színház, az első túl van a 900. előadáson, a magyar prózai színjátszás leghosszabb szériáját produkálva.)

Ray Cooney neve garancia a sikerre, ő a komédia 20. századi királya, a nagy népszórakoztató. Nem csoda, hogy Dudás Péter rendezőként szinte mindent rábízott a szövegre, illetve Ungvári Tamás nagyszerű fordítására, amely bizonyos pontokon jobb, mint az eredeti. Amikor például az összefestékezett Illés Oszkár előjön a fürdőszobából, valaki ilyesmit mond: úgy fest, nagy itt a baj. Ezt a poént angolul nem lehetne elsütni.

A cselekményről semmi többet nem mondok, hadd élvezzék, akik nem nézték meg a Madáchban vagy másutt. Folytassuk inkább azzal, mit látunk a kassai Tháliában. Dudás Péter, a társulat egyik legrégebbi tagja pár éve a Portugállal nagyot robbantott rendezőként. Ez lett a színház legtöbbször játszott darabja, alig tudták levenni a repertoárról. Teljesen jogosan kapott ismét lehetőséget és szabad kezet. Most úgy gondolta, a szöveg elviszi ezt az előadást. És el is viszi persze, nem kell nagy jóstehetség egy szép széria jövendöléséhez. Hozzátenném: elképesztő mennyiségű szöveg hangzik el nyolcvan perc alatt. És mivel valódi helyzetteremtésre nincs elegendő tér, a jellemek kibontására pedig nincs elegendő idő, nevezzük az előadást működtető dolgot szövegkomikumnak. Amivel semmi bajom, csak szívesen láttam volna egy kicsivel több hozzáadott értéket a színpadon.

A szereplők kerülik a ripacskodást, ami 90 százalékban sikerül is, szóval nem kísért a néhai Vidám Színpad szelleme. Az előadás pörgős, mint egy technoparty, többet rohangálnak az ajtókon ki-be, mint az utóbbi öt évadban összesen, többször változik a szituáció, mint a Tom és Jerryben. A díszlet korhű és abszolút funkcionális, a jelmezek (a meleg szomszédot játszó Illés Oszkár Elton John-os parókáját kivéve) segítik a zajlást, a választott zene (Beatles) pedig alapból fenomenális. Az is örömteli tény, hogy Madarász Máté kapta a főszerepet, tényleg megérdemelte, még akkor is, ha a szomszédot játszó Benkő Géza azonnal magához vonz minden tekintetet, valahányszor színre lép. Övé a legjobb alakítás, talán azért, mert a rendelkezésére álló rövid idő alatt is kerek, hús-vér karaktert tud teremteni.

A két feleségnek nem sikerül ez a bravúr, egyikük, a budapesti vendégművész Frank Ágnes ráadásul az előadás legalább hatvan százalékában a telefonhoz van láncolva, merthogy két telefon is „játszik” a két lakásban, és szinte állandóan csörögnek. A másik feleség, Dégner Lilla karaktere sincs igazán kibontva, a nők csak eszközök ebben a műben, mondanák a feministák. Ollé Erik az egyik, Dudás Péter a másik londoni kerület rendőrkapitányságának nyomozója, az ő szerepük annyi, hogy egyszerű és logikus kérdéseikkel továbblökjék a cselekményt, és kellemetlen helyzetek sorát idézzék elő. Mindketten szépen alájátszanak a főszereplőknek, nem akarnak tündökölni, bár talán ha kicsivel félelmetesebbek lennének, súlyosabbnak éreznénk a hazudozás tétjét. A fotóriporterként felbukkanó Spišák Gyula pedig – aki egyébként nem színészként dolgozik a színháznál, de itt-ott szerepeltetik – ismét nagyot alakít abban a három percben.

Forgács Miklós dramaturgtól tudom, hogy Paul McCartney is meghívót kapott a premierre. Nem válaszolt, és senki sem látta a nézőtéren, úgyhogy valószínűleg kihagyta a lehetőséget. Nyilván azért, mert sok a dolga: épp saját szerzeményeinek jogait igyekszik visszaperelni a Sonytól. Már nem emlékszem pontosan, melyek ezek a dalok, de az előadásban elhangzó She Loves You és A Hard Day’s Night is köztük van...