Egy mai hangú tandráma

Adott egy modern kori konfliktus, amely igaz történeten alapul, legalábbis Tasnádi szerint. Egy „rút kiskacsa” tinilány, Zsuzsi (Bárdos Judit) szerelmes menő csávó osztálytársába, Mátéba (Roman Poláčik), aki természetesen észre se veszi őt, a szőke bombázónak, Heninek (Andrea Sabová) csapja a szelet. Hősnőnk boszszúból létrehoz két hamis Facebook-profilt. Heninek Viktorként kezd udvarolni, Máténak pedig Moiraként. Mindkét kitalált személy tökéletes. Szépek, gazdagok, Svájcban élnek, komoly karrier előtt állnak. Máté és Heni pedig nemcsak, hogy szakítanak, hanem Zsuzsit is kezdik emberszámba venni, szövetségesként tekintenek rá. Zsuzsi úgy mozgatja őket, mint a marionettbábokat. Aztán azon kezd agyalni, hogyan másszon ki ebből a helyzetből.

A darabot Budapesten a Kolibri Színház tűzte műsorára 2010-ben, és elnyerte az évad legjobb ifjúsági előadásának díját. Németországban és az USA-ban is sikert aratott. Az Aréna Színházba Garajszki Margit műfordító jóvoltából került, aki a dramaturgi teendőket is magára vállalta. A rendező, Simona Nyitraiová ereiben is csörgedez magyar vér, bár nem beszél magyarul. A tinédzserek világát viszont jól ismeri. Tudja, milyen látványelemekkel, kellékekkel, gesztusokkal, tempóval, nonverbális humorral tarthatja fenn a 11–18 évesek figyelmét. Persze a felnőttek számára is érdekes lehet az előadás, hiszen sokat megtudhatnak belőle saját gyerekeikről. Olyasmit is, amit még véletlenül sem mondanának el, amikor elhangzik az obligát kérdés: Mi volt ma a suliban?

A színpadon a legfontosabb kellék az okostelefon. Enélkül egy lépést sem tesznek a szereplők. Folyamatosan pittyeg a készülékük, kapják és írják a Facebook-üzeneteket (ezeket kivetítőn láthatjuk), posztolják a szelfiket, a vicces videókat, bejelölik az új ismerősöket. Elég hozzá néhány jó portré és egy meggyőző adatlap.

A jelenetek gyorsan pörögnek, a szerző végig szem előtt tartotta azt a tényt, hogy a célközönség a háromperces videoklipek nemzedéke, itt nincs idő behúzni őket egy lassan hömpölygő elbeszélésbe. Itt hatást kell elérni, minél gyorsabban. Viszonylag hamar rájövünk, hogy Zsuzsi mozgatja a két virtuális szereplőt. Ettől kezdve azt figyeljük, mikor jön rá a két osztálytárs a turpisságra, hova fajul ez a helyzet. És itt bizony kissé megbicsaklik az írói logika. Ha úgy tetszik, kiderül, hogy Tasnádi számára is idegen ez a világ. Mert olyan nincs, hogy valaki fél évig csettel a Facebookon valakivel, halálosan beleszeret, és egyszer sem indítványozza, hogy beszéljenek Skype-on vagy telefonon, és az sem tűnik fel neki, hogy szerelmének rajta kívül nincsenek más Facebook-ismerősei.

De térjünk napirendre efölött. Itt van egy modern kori tandráma. Fő célja a figyelmeztetés: srácok, legyetek résen, nagyon vigyázzatok, kinek tárulkoztok ki a közösségi oldalakon! Ne keverjétek össze a virtuális valóságot a való világgal! Szó van a darabban az erkölcsi határok átlépéséről, a manipuláció természetéről, a tetteinkért vállalt felelősségről, arról, meddig tart a diákcsíny és hol kezdődik a bűncselekmény. És mindez a fiatalok nyelvén szólal meg. Középiskolai osztályoknak is jó szívvel ajánlhatjuk az előadást, akár rendhagyó, esti szlovákóra gyanánt.