Egy legenda érkezik

Georg Büchner Woyzeck című drámájának szabad adaptációját Nagy József rendezte és koreografálta. Elnyerte vele a közönségdíjat a 32. BITEF Fesztiválon (Belgrád, 1998), és az Oroszországban bemutatott legjobb külföldi előadásnak járó Arany Maszk díjat Moszkvában (2002). Az előadást 1994 márciusában mutatták be a Theatre National de Bretagne-ban, Franciaországban. Azóta több mint 200 alkalommal játszották világszerte.

A tragikus, mégis humorral feldolgozott történet alapja egy 1824-ben történt gyilkosság: egy Woyzeck nevű lipcsei borbélylegény féltékenységből megölte kedvesét. A bűnös kivégzéséről egy újságcikk is született. A bíróság nem vette figyelembe a gyilkos beszámíthatatlanságát, ami szóbeszéd tárgyává tette a történteket, és mítosszá emelte az ügyet. Ebből a mítoszból írta drámáját négy különféle változatban Georg Büchner.

A fennmaradt szövegekből a huszadik században számos színpadi és filmes adaptáció készült. Nagy Józsefék is az irodalmi anyagot tekintették kiindulópontjuknak, de előadásukban egyetlen szó sem hangzik el, vagyis a szöveget képekké illetve groteszk képek folyamává alakították.

„Mi marad a Woyzeckből? Semmi – semmi, kivéve Büchner művének rejtélyét, amelyet Nagy csodálatos módon megőriz: a látomás, a gyötrelem, a gyilkosság. A természet alantas parancsai, amelyek az embert egy fájdalmas bábuvá alacsonyítják le. A balsors atavizmusa. A végzetszerű szakadék” – írta az előadásról Frédéric Ferney a Le Figaróban.
 

A tancforum.hu-n Kutszegi Csaba így méltatta a darabot: „A Jel Színház Woyzeckjének cselekményszála a töredékes Büchner-dráma történései mentén szerveződik, de Nagy Józseféknek nem céljuk pontosan elmesélni a teljes történetet, hanem visszafogott narrációs szálon haladva, különböző hangulatú képek sorozatát fűzik egymásba, mely képek az eredeti történet egy-egy szakaszát szokatlan mélységben tekintik át, sőt a mozgással, a színészi játékkal, a tárgyak szimbolikájával, általában a vizualitással olyan pluszt társítanak hozzá, amely csak szavakkal nem kifejezhető. Az a bizonyos sokat emlegetett elv és/vagy szándék, hogy tudniillik azt kell mozdulattal és vizualitással kifejezni, amire a szó már nem képes, a Woyzeckben maradéktalanul érvényesül”.

Nagy József táncművész-ko-reográfus évtizedekig Franciaországban élt. A Délvidéken született alkotó ikonikus alakja, valóságos intézménye lett az európai kulturális életnek. Előadásai a tánc, a színház, a cirkusz, a pantomim és a bábszínház határmezsgyéjén mozognak. A színháztörténeti jelentőségű alkotások koreográfusa (Pekingi kacsa, A hét rinocéroszbőr, Commedia Tempio, Woyzeck, Virrasztók, Filozófusok, Egy ismeretlen naplója) számos díj mellett 2001-ben elnyerte az Európai Színházak Szövetségének Taormina nagydíját, amelyet eddig olyan huszadik századi nagyságok kaptak, mint Peter Brook, Ariane Mnouchkine, Giorgio Strehler vagy Heiner Müller. Kitüntették a Becsületrend lovagja érdemrenddel, 2006-ban pedig őt kérték fel az Avignoni Fesztivál társszerkesztőjének.

A Woyzeck, avagy a szédület karcolata című előadást 2012-es felújítása óta Magyarországon csupán egyszer játszották, Debrecenben. Információink szerint emiatt kedden Budapestről is szép számmal érkeznek nézők Kassára. Az előadás szereplői: Bicskei István, Döbrei Dénes, Francia Gyula, Gemza Péter, Nagypál Gábor, Nagy József, Varga Henrietta. A díszlet- és jelmeztervező szintén Nagy József, a zenét Rácz Aladár szerezte. A hatvanperces előadás 19 órakor kezdődik, a belépés ingyenes.