Nem sok esélyt adtak neki

Világszerte ért el sikereket, a legvonzóbb hazai férfinak nevezett Ján Koleník pedig neves színész. Kettejük párosítása ügyes húzás volt, hiszen a színész fiatal korában versenyszerűen táncolt. Vanda Csehországban, majd Angliában próbált érvényesülni, de ott nem talált megfelelő partnert, így a tengerentúlon kötött ki. Tizenöt éve Amerikában él, s továbbra is legnagyobb szenvedélye a tánc, ez egyben a munkája is. Négyszer jutott be az amerikai bajnokság döntőjébe, Puerto Ricóban pedig salsával ezüstérmet szerzett. A kezdetek nem voltak túl rózsásak. Hátizsákkal és némi pénzzel indult útnak, és próbált szerencsét New Yorkban és Los Angelesben, míg végre rámosolygott a szerencse.

Ez óriási dolog volt a táncos lábú hölgy számára. Ugyanis miután megszületett, az orvosok nem sok esélyt láttak arra, hogy járni fog. A szüleinek elmondták: olyan betegséggel jött a világra, amely miatt kerekesszékbe kerülhet. Nyolc hónapos korában még alig mozgott, mozdulatlanul feküdt. Egyik orvostól a másikig jártak vele, s azt mondták, hogy minden gyermek fejlődése más, várni kell. A nagymama unszolására elvitték a kislányt egy szakemberhez, aki azzal fogadta őket, hogy az utolsó pillanatban érkeztek. Kiderült, hogy az agy nem közvetít impulzusokat a végtagokba, s a mozgásképtelenség lehet teljes vagy részleges, lehet rövid vagy hoszszú ideig tartó, de akár az élet végéig tartó állapot is. Az izomsorvadás elkerülése miatt fontos a gyermek rendszeres mozgatása, szakszerű fektetése és a rendszeres gyógytorna. A szülők nagyon megijedtek.

Édesanyja még éjszaka is tornáztatta a kislányt, aki a fájdalomtól keservesen sírt. Egy idő után az orvosok azzal fogadták a szülőket, hogy ugyan megmentette a gyermek lábát, de rendesen járni így sem fog. A szülők semmiképpen nem akartak ebbe belenyugodni. Mindenfélét kipróbáltak vele. Ahogy cseperedett, úszni jártak vele, majd tornázni vitték, s még alapiskolás korban beíratták egy táncklubba. Az edzők kezdetben azt mondogatták, hogy lassú a lábmozgása, s Vanda ahelyett, hogy elkeseredett volna, minden erejét összeszedte: gyakorolt, hogy ne maradjon le a többiektől. Meg is lett az eredménye: a későbbi versenyeken a zsűri mindig gyors lábú táncosnőként értékelte. Vallja: az ő példája is azt bizonyítja, hogy soha nem szabad feladni, mindent meg kell tenni azért, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat.