Egy jellegzetes orr és szimata

AP-felvéteTalán ennek (is) köszönhető, hogy négy évtizedes színészi pályafutásából kimaradtak a nagy bukások. A neve egyfajta garanciát jelent. Nem véletlenül tartják Hollywood egyik legnépszerűbb és legkiforrottabb színészének, akiről köztudott, hogy mindig rettentő alapossággal készül fel a szerepeire.

Külseje ugyan nem predesztinálta az ellenállhatatlan szívtipró vagy a szuperhős megformálására (ámbár ki tudja… ha lett volna rá alkalma, bizonyára ilyen szerepkörökben is képes lett volna emlékezetes „dobásra”), de a hús-vér, hétköznapi figurákat, a maguk esendőségével, erényeivel és hibáival mindig lehengerlően meggyőzően hozza. A balekok, lúzerek, esetlen, csetlő-botló kisemberek verhetetlen „specialistája”. S nem csupán komédiázni tud fergetegesen – drámai színésznek is kiváló.

Dustin Hoffman, a „kis nagy ember” hetvenedik születésnapját ünnepelte.

Akinek nincs vele kapcsolatban legalább egy maradandó filmélménye, az nem is szereti igazán a mozit.

Itt van példának okáért a Kramer kontra Kramer. Nem csupán azért említem elsőnek, mert ez hozta meg számára az első díjra váltott Oscar-jelölést, hanem azért is, mert itt, Közép-Európában sokan ennek a Robert Benton rendezte drámának köszönhetően tanultuk meg Dustin Hoffman nevét. (Akkoriban nem túl gyakran szerepeltek amerikai filmek errefelé a mozik műsorán. Ezt, úgy tűnik, nem találták károsnak a cenzorok.) A fiatal apa szerepében, aki egyedül neveli kisfiát, miután felesége elhagyja őket, Hoffman remekelt, s a mozikban szem nem maradt szárazon.

De tegyük gyorsan hozzá, hogy már első mozija, a ma már kultikusnak számító, 1967-es Diploma előtt című filmben nyújtott alakítása, a visszahúzódó, olykor szinte az idiótaságig suta Benjamin Braddock figurája BAFTA- és Arany Glóbusz-díjat, valamint Oscar-jelölést hozott számára. (Szegény Mrs. Robinsonnak volt vele elég dolga…) Két évvel később John Schlesinger Éjféli cowboyában csillogtatta meg kvalitásait a New York utcáin tengődő Ratso Rizzo szerepében. (Mr. Hoffman a kis noteszában egy újabb vonalat húzhatott az Oscar-jelöléseket jegyző oldalon. Azokban az években ez valószínűleg amolyan tengerentúli filmes rituálé volt: Dustin Hoffman játszott – a kritikusok jelöltek.)

Vagy nem nevetünk jóízűen, amikor eszünkbe jutnak a Kis nagy ember felejthetetlen képkockái, amely a 121 évet megélt Jack Crabb kalandokban bővelkedő életét tárja elénk? Jack Crabb nem hős, csak a történelem viharaiban talpon akar maradni, és főként túl akarja élni őket – még ha kisebb „botlások” árán is. Az elnök embereiben Robert Redforddal személyesítették meg a Washington Post újságíróit, akik lerántották a leplet a Richard Nixon elnöki karrierjét „befellegeztető” Watergate-botrány részleteiről.

És ha azt a filmcímet hallják, hogy Esőember? Nem ugrik be azonnal a mesteri pontossággal, árnyaltan megformált autista, Raymond alakja? Dustin Hoffman nem csupán második Oscar-díját vívta ki ezzel az alakítással, hanem nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy az átlagember képet kapjon a maguk különös, zárt világában élő autistákról.

Az Aranyoskámban Jessica Lange oldalán láthattuk: állástalan színészként szoknyába bújik, és színésznőként fut be karriert, miközben epedezik gyönyörű kolléganőjéért, aki csak a legjobb barátnőjét látja benne. Hoffman brillírozik Michael és Dorothy kettős szerepében. (Újabb strigula a kis noteszben az Oscar-jelölésekhez.)

Ugyancsak a komédiázó vénáját jutatta szóhoz a Vejedre ütök című vígjátékban, amelyben Barbra Streisanddal a főhős Ben Stiller szüleit keltették életre.

A hazai mozikban a Patrick Süskind bestsellere nyomán forgatott Parfüm: Egy gyilkos története című filmben láthattuk legutóbb, amelyben Giuseppe Baldinit, az öreg, sikereinek csúcsán túljutott parfümkészítőt alakítja. Baldininak már nem volt túl jó orra a parfümkészítéshez – Jean-Baptiste Grenouille lepipálta mesterét.

Dustin Hoffman művészi szimata a régi. Ha minden igaz, év végén a Felforgatókönyv című vígjátékban láthatjuk, amelyet nagyon dicsér a kritika.