Edinburgh, 2005. aug. 13.

A mostani szombat reggel már a harmadik olyan nap kezdete volt, amikor ömlött az eső. Most sem hagyta abba, így a kényelmes szobából néztük a kirándulásra nem alkalmas szürke nyári napot. Már korán reggel megvettük a sarki boltban a reggelihez a napi sajtót. Az újságok a híres edinburghi kulturális fesztiválról tudósítanak, a helyiek sajnálkoznak a jegyek árán, és arról mesélnek, hogy régebben sokkal több előadást meg tudtak nézni.

A főbérlőnk még júniusban megkérdezte, zavarna-e bennünket, ha nyáron, úgy egy hét alatt felújíttatná a fürdőszobánkat. Természetesen nem, mondtuk mi, nem ismerve a skót mesteremberek kényelmes munkatempóját. ĺgy a fürdőszoba immár harmadik hete romokban hever, és a befejezés nagyon távolinak tűnik. Tulajdonképpen emiatt halasztottuk el már második alkalommal barátaink vendégül látását, de rájöttünk, jobb lesz megszervezni ezt a vacsorát, mert fürdőszobára várva még a végén őszi vendégeskedés lenne a dologból. Tizenegy óra körül csak szemergett, így kiszaladtunk a kertbe alapanyagért. A gyerekek néhány perc alatt csupa sarak lettek, de kimondottan élvezték a friss levegőt. Már nagyon szép a krumplink, a borsóból és a sárgarépából sorra főzöm a finom nyári leveseket, és a többi zöldségféle is szépen növekszik. Hazaérve nekifogtunk az esti menü elkészítésének. Az ételek végső fűszerezése közben befutott főbérlőnk is fürdőszobavizitre, aztán később a vacsoravendégek is. Miután főbérlőnk terepszemlét tartott, megnyugtatott bennünket, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, amit talán maga sem hitt el. A vacsora egyébként jól végződött, a legnagyobb sikere az otthoni recept szerint készült mákkal bőven megszórt krumplis nudlinak volt, forró vajjal vastagon nyakon öntve. Skót barátunk háromszor is szedett magának a szokatlan és ízletes ételből, itt ugyanis a mákból legfeljebb a fonott kalács tetejére szórnak pár szemet, egyébként nem használatos.

Másnap egészen váratlanul újra kitört a nyár és a jó idő. A város nyugati része felé vettük az irányt és végül is úgy döntöttünk, hogy a mélyen a szárazföldbe nyúló Firth of Forth tengeröböl felett átívelő Forth Road Bridge hídon áthaladva az itteni tengeralatti akváriumot nézzük meg a gyerekekkel.

A tengeröblöt itt két hatalmas híd íveli át. A vasúti híd nehézkes vasszerkezete mellett az újabb, közúti híd modern és elegáns. A túlsó parton egy kicsiny falu, North Queensferry ad otthont a Deep Sea World nevű akváriumnak. A vasúti híd lábánál atombiztosnak tűnő csupa beton bejárattal várják az idesereglő látogatókat. Az építmény nem túl bizalomgerjesztő. Azután pedig a belépőjegy ára láttán a gyerekek csak az édesapjukkal nézték meg a plexiüvegből készült alagútból a hatalmas cápákat, a nagy rajokban úszkáló rájákat és a tenger többi lakóját. Én a kinti pihenőhelyen addig inkább skóciai útikönyvemet böngésztem. A hídon egy font vámot szednek, és a híd jól keres, mindig nagy a forgalom.

A nagy élmény után visszatérünk a déli oldalra. South Queensferry csodálatos tengerparti kisvároska, teljesen elvarázsolt bennünket. A kicsiny, fehérre festett házak, a sok étterem, kávéház, galéria és régiségbolt csupa titkot rejt magában. Nehéz ellenállni az éttermek friss tenger gyümölcseit kínáló ötletes reklámtábláinak. A szűk kis utcákon kóborolva egészen a kikötőig mentünk, ahol frissítőre stílusosan a Two Bridge (két híd) fogadóban álltunk meg.