Édes, habos kémjátszma

A legújabb hollywoodi akcióvígjáték nemcsak az ez évi, hanem az elmúlt esztendők Valentin-napi felhozatalából is kitűnik. Pedig maga a történet egyszerű, mint a faék. Adva van két CIA-ügynök, Tuck (Tom Hardy) és Frank (Chris Pine), akik nem mellesleg jó barátok is. Egy félresikerült akció miatt azonban egy időre az alapvonalon túlra szorulnak. A megsokszorozódott szabadidőt pedig csajozásra fordítják. Itt kezdődik a bonyodalom: mindketten ugyanazt a nőt akarják meghódítani, Laurent (Rese Witherspoon). És mindketten a CIA legprofibb, legmodernebb hiper-szuper kémfelszereléseinek bevetésével. Ahogy pedig haladunk egyre előbbre a játékidőben, a módszerek, amelyekkel egymással küzdenek a nő kegyeiért, egyre aljasabbak. Elvégre, ahogy a film mottója is tartja: szerelemben és háborúban mindent lehet.

A másik, ami, illetve aki az átlagos színvonal fölé tornázza ezt a mozit, Lauren barátnője, Trish (Chelsea Handler). Élete párját ugyan már megtalálta, egy „kövér, szakállas disznót”, de a szerelemmel és a szexszel kapcsolatos tanácsokban verhetetlen.

Mivel mégiscsak egy CIA-történet a film alapja, a sztorihoz kellett egy rosszfiú is (Til Schweiger), bár az ő jelenléte nem sok vizet zavar.

A színészi játék kimerül egy-egy kétségbeesést, fájdalmat vagy boldogságot tükröző arckifejezésben. A karaktereket nem a mélységükért kedveljük meg, mivelhogy a film a közhelyes figurák tárháza: Tuck, az elvált apa egyedül hordja fiát – a harcművészeti ismeretek hiányában szenvedő nézők számára beazonosíthatatlan – küzdősportedzésre. Frank, a gazdag playboy pedig minden este más nőnek mutatja be úszómedencével beépített tetőtéri luxuslakását.

A szituációs poénok jó helyen és jókor csattannak, bár vannak olyanok is, amelyek eléggé kiszámíthatóak. Az akciójelenetek, amelyekből azonban nincs sok, szintén élvezhetők. Joseph McGinty Nichol (McG) rendező az akció szempontjából olyan régi vágású mozit készített, amelyből hiányoznak a látványos CGI-s effektek. Így az akciók pisztoly- és ökölpárbajokra korlátozódnak.

Mindent összevetve, a Kémes hármas olyan, mint egy finom krémes. Édes, habos, és egy idő után újra megkívánja az ember.