Dobókaszára lasszóval

A sárkányokkal – amelyek kizárólag csak lányokat esznek – kezdődik minden bonyodalom, mert Zsé és a haverok ellentétesen vélekednek arról, léteznek-e. Csapdát kell ásni, és ha beleesnek, akkor vannak sárkányok – így döntenek. Miközben készül a sárkányfogó, Endrével, a remek házőrző kecskével is sok a vesződség. Ajándékba kapta a család, amikor beköltöztek falusi otthonukba. De Zsé akadémikus papája és Endre nem tudnak megegyezni, jó ideje megy köztük a huzavona, mert ahányszor a papa humánus módon meg akarja fejni a jószágot, az patájával megcélozza a papa fogát. Kettejük viszálya is közrejátszik abban, hogy ki végzi a fa alatt ásott sárkánycsapdában. A sárkányok mellett nindzsák is megjelennek Zséék környezetében, hogy az egész falut nagy nindzsaedzőtáborrá alakítsák, hogy legyőzzék Lord Kardamomot. De miután egy elhajított nindzsakard galibát okoz, Zsének meg a haveroknak új szórakozás után kell nézniük. Közben Zsét olyan dolog is utoléri, amelytől pont ott fáj neki, ahol a póló zsebe van.

Ám nemcsak fájdalmas felsülések, és nemcsak vicces hőskalandok, huncutságok meg zsiványságok helyszíne Zséék új lakóhelye. Köznapi dolgok is történnek itt, Zsé akadémikus papája a tabletjén olvasott instrukciók szerint javítja a tetőt (csak úgy hullanak a cserepek!), a mama, a magyar szakos tanárnő pedig szilvás gombócot főz vagy (ha nincs jó kedve) palacsintát süt, esetleg (ha valakivel nem akar beszélni) töltött cukkinit készít a nyári konyhában. Előfordul az is, hogy a macska megeszi a cinkéket és a gerlék tojásait. A fűnyírós Giza nénit pedig az elektromos, a benzines és az felturbózott önjáró fűnyíró működésével ismerkedik. A szomszéd hajnalok hajnalán föl-le pöfög a földjén a traktorával, és Zsé, aki éjszakai álmából az éktelen zajra riad fel, el sem tudja képzelni, hogy miért teszi ezt. 
 

A megélhetéshez szükséges mindennapi munkálkodások rendjét-sorát rejtélyektől hemzsegő bájos históriák tarkítják. Ezekből kiderül, mi köze van az érthetetlenül beszélő Kaszás Embernek (aki nem a Halál Nagy Kaszása) és a félszemű fehér oroszlánnak ahhoz, hogy nem lett madárbarát Zséék kertje, melyben falura érkezésükkor állig állt a gaz, tisztára, mint a szavannákon. De arra is fény derül, hogyan kerül a láma a kukoricásba, szájában a Kaszás Ember zoknijával. Élményszerű leírást kapunk arról is, hogyan kell speciális dobókaszával darázsfészket megsemmisíteni, és a fán fennakadt dobókaszára lasszóval vadászni. De azt is elárulják a tősgyökeres falusiak, hogy mikor eszik ebédre magányos kenyeret a baromfiudvarban járatlan városi ember, aki a természetes élelmiszerekért és a jó levegőért költözött vidékre. 

Ennyiből is kiderül, hogy egy városról származó, belevaló kiskamasznak (de nem csak városinak) tengernyi kalandot, csodálatosan gazdag, eseménydús, fordulatos kamaszkort tud nyújtani egy olyan kisfalu is, melyben csak egy parányi iskola van, egyetlen főutcája van csupán és egy tava. Ha vannak haverok – és azok mindig társulnak az emberfiához – meg jó fej szülők és más felnőttek, varázslatos események helyszíne lehet a nyári falu, ahol kovbojcsapat üldözi sziú indiánok vérszomjas törzsét. Erős fűszer adja ennek a könyvnek az ízét: az, hogy Varga Bálint a kiskamaszok nyelvén, a jó fej felnőttek hozzáállásával, finom, intelligens humorral és szellemes furfanggal mesél el egy egyszerű, de nagyszerű élményt nyújtó, egy szuszra elolvasható, kedves mai történetet. A szerző abszolút érzi a falu miliőjét, ismeri az állatok viselkedését, természetét, a falun élők szokásait (például, hogy miként kell levegyezni az ecetfát), és könnyeden, de dinamikus stílusban ad közre olyan sztorikat ebből a közegből, amelyekben a valóságot színes kalandok szőttesévé változtatja a gyermeki fantázia. E kiszínesített hétköznapi kalandokról szóló apró sztorik mindig jóízű nevetésre gerjesztő poénokkal végződnek. 
 

Jó olvasni olyan mókás dolgokról, amelyek a mai valóságban történnek, egy aprócska faluban, nádasban, tó körül, bozótosban, kukoricásban, és amelyekben olyan karakteres figurákkal – különcökkel, csodabogarakkal – esnek meg a csacskaságok, akik közöttünk élnek. (Ki ne látott volna falun Kaszás Embert, aki régi biciklijén ül, magában motyog, és olyan lassan gurul, hogy aki látja, mindig attól fél, hogy egyszer leesik – hús-vér ember, aki alapján egy élet- és magatartásforma értelmezhető. Olyan „gyermekriasztó” figura ő, akitől illemtudóan kérdezik: „A bácsinak most akkor bántani tetszik minket?”). Jó belefeledkezni ebbe a kiskamaszok őrültségeivel, valamint a velük cinkosságot vállaló szülők és más felnőttek jóindulatával átszőtt történetbe. A könyvből abszolút pozitív életérzés árad, aminek köszönhetően olvasóként otthonosan, jól érezhetjük magunkat a szövegben korhatár nélkül – gyerekek, kiskamaszok, felnőttek egyaránt. A Zsé meg a haverok kikapcsol, szórakoztat és sok mindenre megtanít az életből. 

Tallósi Béla

Varga Bálint: Zsé meg a haverok. Kolibri Könyvkiadó, 2017, 96 oldal.