Diktátor a múltból

<p>2011-et írunk, egy berlini parkban ébredezik Adolf Hitler, akit rögtön felismerni hírhedt bajuszáról, jellegzetesen fésült hajáról. Így kezdődik a félig magyar származású Timur Vermes könyve, amely megjelenésekor jókora durranás volt.&nbsp;</p>

A fél világ kíváncsi volt a történetre, melyben a halott diktátor valahogy megjelenik a jelenben, és mintha megint hasonló reakciókat váltana ki az emberekből, mint a harmincas években. Provokatív szatíra a Nézd, ki van itt, éppen ezért lett bestseller, ezért fordították le több mint negyven nyelvre. Nem csoda hát, hogy elkészült a regényből a film, amely – szerencsére – megfelelő mértékben képes elszakadni az adaptált műtől. A könyv Hitler-nézőpontú elbeszélés, a visszatért diktátor szemszögéből olvassuk az eseményeket, és ezt vászonra adaptálni nem lett volna egyszerű. Tudta ezt David Wnendt rendező is, így inkább rendezett egy (ál)dokumentarista, elsősorban a Boratra hajazó filmet, amelyben Hitler (a szinte teljesen ismeretlen Oliver Masucci játssza) járja a német utcákat. Mi meg követjük, miközben nem tudjuk leplezni a zavarunkat. És éppen ez a film erőssége: hogy kimozdít a komfortzónánkból, provokál. Pontosan úgy, ahogy a diktátor alakja provokálja a németeket, akik közül néhányan nevetnek, néhányan szelfiznek Hitlerrel, és csak egy-ketten jegyzik meg, hogy ezt azért mégsem kellene. A Nézd, ki van itt a filmvásznon is maró társadalomkritika: ahogy anno Timur Vermes, úgy most David Wnendt tart tükröt elénk, és mondja azt (kissé leegyszerűsítve), hogy nincs minden rendben, ha az emberek így fogadják az egykor tömeggyilkos vezért. Ha többen azt mondják, „most kapcsold ki a kamerát”, majd azzal folytatják, hogy igen, ha valóban visszatérne, támogatnák Hitlert. A Führer pedig rácsodálkozik az internetre, a finom müzliszeletre, és arra, hogy mintha most is ugyanúgy tudná manipulálni a társadalmat. A kétórás játékidő persze nem csupán arról szól, hogy az utcákat járjuk. Van a filmnek egy központi cselekményszála, amely többé-kevésbé működik. Hitler bekerül az egyik kereskedelmi tévébe, a legnézettebb szereplő lesz, megőrülnek érte, először nevetnek rajta, aztán mintha kezdenék komolyan venni. Mindez tényleg leegyszerűsítő, de attól még tanulságos, ahogy megmutatják, a bulvár miként emeli fel a diktátort, és feledkezik meg a múltról. Majd jön a felfoghatatlanul abszurd befejezés, ami hátborzongatóan valósnak tűnik, és ezért nehéz feledni. Ahogy magát a filmet is. Nézd, ki van itt (Er ist wieder da). Német szatíra, 116 perc, 2015. Rendezte: David Wnendt. Szereplők: Oliver Masucci, Fabian Busch, Christoph Maria Herbst, Katja Riemann. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"249891","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] Gera Márton  

Gera Márton

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?