Daniel Powter – a Rossz nap a második legjobb

Az elmúlt héten a brit kislemezlista második helyén debütált a fülbemászó Bad Day című popdalával Daniel Powter. A kanadai énekest több szakember már most 2005 egyik nagy felfedezettjének tartja. Az alábbiakban részleteket közlünk az önéletrajzából.

„Először hegedülni tanultam, de nem igazán leltem benne örömet. Azért nem, mert a tanárom előtérbe helyezte a kottaolvasást, én pedig diszlexiás vagyok. Emlékszem, ahogy az egyik órán lesújtóan közölte, hogy nincs hozzá tehetségem. Ekkor szakítottam a hegedüléssel. Később szüleim lemezgyűjteménye elcsábított a könnyűzene irányába. A Beatles és a Fleetwood Mac albumait hallgattam, meg Duran Durant, Prince-t és anyukám nagy kedvencét, a Motownt. Nekik köszönhetően felfedeztem a zongorát. Ezután időm nagy részét a hangszer mellett töltöttem. Az érettségit követően egy zenei főiskolán tanultam tovább. Ekkor újra előtérbe kerültek azok a problémák, amik miatt a hegedülés mellékvágányra jutott. A hallásra épülő feladatokat kiválóan teljesítettem, de elméletből bukásra álltam, mivel továbbra sem ment az olvasás, ezért otthagytam az iskolát. Vancouverbe költöztem, ahol találtam egy zenésztársat Jeff Dawson személyében. Elkezdtünk dalokat írni, éjjel-nappal komponáltunk. A demókat elküldtük a nagy kiadóknak, és meglepetésre pozitív visszajelzéseket kaptunk, neves producerek hívtak New Yorkba, meghallgatásokra. Személyesen azonban senkit sem sikerült meggyőznünk, a színpadi szereplésem ugyanis csapnivaló volt, már a színpadra lépés gondolatától borzasztóan ideges lettem. Tudtuk, ha a lemezcégek nemet mondanak, akkor semmi esély újra próbálkozni náluk, így úgy döntöttünk, elfelejtjük az egészet. Gary Stamlernek köszönhető, hogy mégis másképp alakult. Megmutatta a demónkat a Warner Bros. nagyurának, Tom Whalley-nek, aki bemutatott minket Mitchel Froomnak. Készítettünk közösen néhány dalt, és amikor meghallották a kiadóban, zöld utat kaptunk. Hármasban: Jeffel és Mitchellel hoztuk össze a lemezemet.“ (warner, péjé)