Csillogó szemek a színpadon

A megnyitón pózoló, magukat a tömeggel megtapsoltató politikusok sajnálhatják, hogy nem nézték meg legalább az első blokkot – futott át az agyamon, de gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert senkitől sem várhatom el, hogy érdeklődjön a színművészet iránt. Menjenek csak a dolgukra, szurkolok nekik.

A DMT díjazottjainak listáját lapunk online verziójában találják már tegnap óta, mert legtöbben nyilván a „sávokra” kíváncsiak – a szereplőknek szerintem nem érdemes mondogatni, hogy a részvétel a fontos, nem a győzelem, mert ide mindenki nyerni jön. Ezen igyekezet érezhetően benne volt a levegőben, bónuszként viszont a résztvevők megnézhették egymás produkcióit. És nézték is, tátott szájjal, minden pillanatban valami újat tanulva.

Több környékbeli iskolából, óvodából is érkeztek nézők, nekik volt a legjobb dolguk: simán csak élvezték a meséket. Ha lankadt a figyelmük, nem udvariaskodtak, cseverészni, sugdolózni kezdtek – ez a legőszintébb kritika, tisztelt rendezők!

Elgondolkodtató tény, hogy az idei 25 részt vevő csoport vezetői, rendezői között csupán három férfit találtunk (Pataky Ádám, Laboda Róbert, Tóth Tibor) – ami részben persze a pedagógus szakma elnőiesedését jelzi, de meglehet, hogy a tanító nénik bevállalósabbak, türelmesebbek, kreatívabbak, mint a tanító bácsik…

Egy másik beszédes számadat: a koronavírus-járvány előtt átlagosan évi 45 csoport vett részt a Duna Menti Tavaszon, és előválogatókat is rendeztek, azaz Dunaszerdahelyre eljutni eleve dicsőségnek számított. A járvány nagyon betett a mozgalomnak, tavaly már az is hatalmas eredmény volt, hogy néhány csoport időben elkészült az előadásával, és élőben szerepelhettek, nem videófelvételek alapján kellett döntenie a zsűrinek. Idén szintén az összes kész produkció mehetett Dunaszerdahelyre – meglátjuk, mit hoz a jövő.

Badin Ádám, a bábos zsűri elnöke elégedett a színvonallal, nem érezte, hogy bárki érdemtelenül került volna a DMT-re. „Voltak persze erősebb évek is a mostaninál, de idén két produkciót tartottunk méltónak a gyémánt sávos besorolásra, azaz megkülönböztetett elismerésre a három arany sávos mellett. És gyorsan hozzátenném, hogy a bronz sávos előadások is nagyon jók voltak” – mondta lapunknak a két évtizede zsűriző bábművész, a rozsnyói Meseszínház alapítója, aki idén Szluka Judit bábművésszel és Himmler Zsófiával, a párkányi Kuckó bábcsoport volt vezetőjével értékelte a kategóriát.

„Sokféle technikát láthattunk, hála a bábos képzéseknek, amelyek elkülönültek a fesztiváltól, de rendkívül hasznosak. Régebben a paravános, botos megoldások domináltak, idén egyetlen ilyen előadás készült. Többen felfedezték maguknak az árnyjátékot, ami egy ősi indiai, indonéz és kínai technika, de nálunk sokáig ismeretlen volt. A szakma jelenleg még abban sem tud megegyezni, hogy bábművészet-e ez, vagy inkább a vizuális művészet kategóriájába kellene sorolnunk, hiszen látványában filmszerű, kivitelezés tekintetében viszont manuális” – véli Badin Ádám, aki épp a napokban vett részt Pécsett a Nemzetközi Színházi Olimpia keretében megrendezett árnyjátékfesztiválon, úgyhogy e témában (is) otthon van.

Ez a fura „olimpia” nem először került szóba a folyosói beszélgetések során. Sokan kérdezték, mit gondolok róla. Ugyan, mit is gondolhatnék, ha a legendás füleki rendező/csoportvezetőt, Szvorák Zsuzsát olyannyira megihlette a téma, hogy idén az olimpiáról csinált előadást a Jókai Napokra az Apropó színjátszócsoporttal. Aki teheti, nézze meg őket Komáromban június 15-én.

Ezért sokan kíváncsiak voltak arra is, Hogyan lőn békülése jó néhai Mátyás királynak Koháry István uram ő kegyelmével?. Ez a címe a Mikszáth-történetnek, amelyet a füleki diákok saját világuk elemeivel fűszereztek – például e-mailt írtak Mátyás királynak. A nemrég alakult KOHÁRY-SOKK csoport egy régi történetet alapul véve és kiszínezve valami teljesen újat hozott létre.

Újdonság, hogy Szvorák Zsuzsa, aki hosszú éveken át párhuzamosan vezette a Zsibongó Kisszínpadot és a gimis csapatot, egy ideje csak a „nagyokkal” foglalkozik, a „kicsiket” Ferenc Izoldára bízta. A zsűri szerint még van hová fejlődniük, de a stafétabot átadása jól sikerült. A magyarországi rendező és visszajáró zsűritag, Regős János szerint mára kialakult egy jellegzetes „füleki stílus”, amelynek elemei – jófajta diákhumor, felszabadult játékosság, vagányság és lazaság – ebben az előadásban is felbukkantak. Ez bizony Szvorák Zsuzsa érdeme, aki idén zsűritagként pontozta a színjátszókat.

És ez még csak egy, a szerintem aprólékos elemzésre érdemes témák közül. Fogalmam sincs, hogyan önthetném szavakba mindazt – tömören, kis helyet foglalva –, amit az idei produkciók felének megtekintése után érzek. Vannak kedvenceim, akiket a zsűri szerintem jócskán alulpontozott (a szenci, a pozsonyi és a galántai bábosok, valamint a bodrogszerdahelyi Teknőcök…), és sok mindenben egyetértek az ítészekkel, akik között akad egy-két fiatal, de az old school szakértők dominálnak. Felírtam pár további zsűritag (Kucman Eta színésznő, Csémy Éva képzőművész) telefonszámát is, remélve, hogy a problematika mélyére tudunk jutni. Elnézést kérek tőlük, amiért a kulturális élet további hírei kiszorították őket, ígérem, visszatérünk még a DMT történéseihez.

Nagy dolog, hogy gördülékenyen, immár hallhatóan is (a frissen beújított hangtechnikának köszönhetően) megvalósulhatott ez a fesztivál – még az utólagos meglepetésként beszedett 80 eurós nevezési díj dacára is. Mert például ki tudja, meddig mehetnek még a szavalók Rimaszombatba, a Tompa Mihály Országos Versenyre? – gondoltam, aztán elhessegettem ezt, mert nem illik ide, és nem hiszem, hogy lesz gyomrom foglalkozni a témával..