Croodék – kő-korszak-alkotás

Sanders Kirk De Miccóval az oldalán megmutatta, hogy van élet a marketingkampányon túl is, ráadásul nem is akármilyen.

Nem vállalunk túl nagy kockázatot, ha azt mondjuk, a Croodék műfaján belül jó eséllyel elviszi a pálmát 2013-ban, még úgy is, hogy kevés olyat kínál, amit korábban ne láttunk volna. A DreamWorks ősemberes animációja mégis olyan ízlésesen keveri meg a sablonokat, kliséket, valamint közhelyeket, hogy eszünkbe sem jut ezek miatt neheztelni rá. Sorra vehetnénk a legtöbb unalomig ismert karaktert, az együgyű de erős apát (Grug), a bátor, nonkonformista lányt (Eep) vagy jóképű eszes szerelmét (Guy), sőt, a történetvezetésben megmutatkozó, már ezerszer látott mozzanatokat (a tavaly bemutatott Hotel Transylvania története szinte betűre pontosan ugyanezt a sémát követi), és mégis kimaradna valami, ami jelen esetben (és ebben azért van némi meglepő) ezektől mégis fontosabb, hogy van szíve, humora és – mondjuk úgy, hogy eszmetörténetileg kissé elfogult – tanulsága! Ami pedig külön örvendetes, hogy két-három klisére jut egy-egy olyan ötlet, ami szó szerint annyira friss, hogy szinte nehéz lekövetni, honnan szedhették elő. Mindezek mellett egyértelműen a Croodék előnyére szól, hogy nem fetisizálták el a látványt. Már az elejétől világos, hogy nem az animátoroknak kellett a hátán vinniük a filmet, mégis egészen elképesztően színes és élettel teli világot kapunk, ami nem tolakodik olyan ízléstelenül, mint ahogy az a legtöbb animációs (illetve CGI) filmre oly jellemző. A szürrealitás peremén elhelyezkedő élővilág, a szárazföldi bálna, a zsiráf-elefánt vagy a rózsaszín húsevő madarak nem csak látványban, hanem kreativitásban is erősítik a filmet, ami már csak azért sem mellékes, mert ezek könnyedén el tudják vonni a figyelmet a már említett klisékről. A Croodék tehát minden szabályt betart, de szerencsénkre túl is tud azokon lépni. Az egész tulajdonképpen egy jól működő recepten nyugszik, csakhogy úgy tűnik, hogy Sandersen kívül jelenleg kevesen vannak azok, akik ízlésesen el is tudják azt készíteni. Közben pedig arról a nem kevésbé lényegtelen tényről sem feledkezhetünk meg, hogy a rendező még a kétezres évek elején a Lilo és Stitch-csel bebiztosította a helyét Hollywood élvonalában, a legkevésbé sem érdemtelenül, tegyük hozzá. A Croodék pedig egy újabb állomás a remélhetőleg még hosszú úton, hiszen mindent egybevetve rendkívül szórakoztató filmet kaptunk. Külön öröm, hogy a készítők gondoltak a gyerekkel érkező (hétvégi) apukákra, hiszen kulturális különbségek ide vagy oda, az anyósviccek a világ minden táján ugyanúgy ütnek. Afelett azonban nem mehetünk el, hogy a készítők mintha megijedtek volna egy kis drámától, és egy eléggé szirupos befejezés mellett tették le a voksukat. Kissé meglepő ez, hiszen láthattuk, hogy ennek egy kifinomultabb változata milyen jól működött az Így neveld a sárkányodban is (az Oroszlánkirályról nem is beszélve!), gondoljunk csak a film végére és a főszereplő fiú műlábára. Nem apróság, és nem szőrszálhasogatás ez, hiszen a dráma felől válik láthatóvá az, hogy volt tétje az eseményeknek. Az élet márpedig ilyen, vagyis a fikcióval szemben általában nem happy enddel végződik. Sanders már korábban bebizonyította, hogy tudatában van ennek, és tudja ezt kommunikálni a fiatalabb korosztály felé is. Egy olyan animációs filmnél, mint amilyen a Croodék is, ahol a változás – mint a pozitív események egyedüli feltétele – válik tanulsággá, jogosan lehet némi hiányérzetünk. Félreértés ne essék, nem valamiféle leszámolás hiánya a fájó, hanem a tétnélküliség, és ami ezzel jár, vagyis a változás pozitív elvének totalizálása. Lehet ezt persze azzal magyarázni, hogy a DreamWorks egy folytatásra alkalmas franchise-ban gondolkodott, de ez még mindig összeegyeztethető lehetett volna egy markánsabb befejezéssel. Mindezek ellenére a Croodék nagyszerűen összerakott ízléses és humoros film, és bár talán nem ér fel Sanders korábbi munkáihoz, de még így is könnyedén lekörözi a vetélytársait, ezt az érdemet pedig nem lehet elvitatni tőle. Éppen ezért az olyan apróságokat, mint a kőkorszaki lány borotvált hónalja, talán jobb, ha nem is firtatjuk. Horváth Gergő

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"106107","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]