Carlo Ponti olasz filmproducer száz éve született

 

Ponti olyan filmcsillagokat indított el a pályáján, mint Gina Lollobrigida vagy Sophia Loren, aki a magánéletében is társa volt.      Ponti jogi tanulmányai után ügyvédként dolgozott, producerként az 1940-es években próbálta ki magát először. A II. világháború után a neorealista irányzat rendezőivel működött együtt, majd 1950-ben közös produkciós céget alapított Dino de Laurentiisszel.     A kiváló ízléssel és üzleti érzékkel megáldott Ponti Európában és az Egyesült Államokban több mint 140 film producere volt. Jó érzékkel állt kasszasikernek bizonyuló filmek mögé, amelyek dúsgazdaggá tették, így megengedhette magának, hogy magas művészi értékű, de nem annyira jövedelmező alkotások születésénél is bábáskodjon. Ilyen volt például Federico Fellini 1954-es Országúton című alkotása, amely elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat, és amelyért Ponti is hazavihetett egy aranyszobrocskát, Vittorio de Sica Nápoly aranya című filmje, a King Vidor rendezte monumentális Háború és béke, a Doktor Zsivágó, a Michelangelo Antonioni rendezte Nagyítás és Zabriskie Point. Ponti állt a francia újhullám olyan kiváló alkotásai mögött, mint Agnés Varda Cléo 5-től 7-ig és Jean-Luc Godard A megvetés című filmje, s bár nevét nem írták ki, részt vett Jirí Menzel Szigorúan ellenőrzött vonatok és Milos Forman Tűz van, babám című remekműveinek nemzetközi produkciós munkálataiban.     A temperamentumos és akarnok hírében álló Pontival ugyanakkor nem volt könnyű együtt dolgozni, gyakran került konfliktusba a rendezőkkel.     Olyan színésznőket fedezett fel, mint Gina Lollobrigida, Catherine Spaak és élete szerelme, Sophia Loren. Loren még csak 16 éves volt, amikor a nála húsz évvel idősebb producer egy szépségversenyen megpillantotta, és rögtön bele is szeretett. Ő egyengette a lány karrierjét, majd 1957-ben, miután elvált első feleségétől, Mexikóban el is vette. A dologból világbotrány lett, az olasz törvények ugyanis ekkoriban nem ismerték el a válást, így a producer odahaza bigámistának minősült. Ponti és Loren házasságát 1962-ben semmisnek minősítették, ezután a producer és első felesége is felvette a francia állampolgárságot. Immár gall földön is elváltak, és Ponti végre hivatalosan is egybekelhetett a színésznővel. Ponti 1975-ben azzal is bekerült a lapokba, hogy kétszer is megpróbálták elrabolni, négy évvel később adóügyei miatt írtak róla. Az olasz hatóságok ugyanis azzal vádolták, hogy vagyonát külföldre menekítette, ezért távollétében még börtönbüntetésre is ítélték, a vádak alól csak 1987-ben mentették fel.     A keresztapa szereposztásánál Carlo Ponti neve is felmerült a később Marlon Brando által megformált Vito Corleone megszemélyesítésére annak ellenére, hogy nem volt színész.     Ponti több mint két évtizeden állt felesége nagy nemzetközi sikereinek hátterében. Ő volt a producere az Egy asszony meg a lánya című, Alberto Moravia regényéből forgatott világháborús témájú filmnek, amelyben Loren az anya szerepét alakította. A színésznő ezzel ért pályafutása csúcsára: 1961-ben megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat, méghozzá úgy, hogy elsőként diadalmaskodott nem angol nyelvű alkotásban a legjobb színésznő kategóriában. A filmtörténet klasszikusai közé tartozik Loren alakítása az Altona foglyai, a Tegnap, ma, holnap, a Lady L. vagy A pap felesége című alkotásokban; nem egy produkcióban Marcello Mastroianni volt partnere, akikkel legendás párt alkottak.     A Ponti-Loren házaspár művészetek iránti érdeklődését két fiuk is örökölte: Carlo zongoraművész, aki dolgozott már Magyarországon is (hegedűművész magyar feleségével néhány éve Budapesten házasodott össze), Edoardo a filmszakmát választotta.     Carlo Ponti 2007. január 10-én, 94 éves korában halt meg Genfben, s szülővárosában, Magentában helyezték örök nyugalomra. Az idén nyáron az olasz sajtó arról írt, hogy Sophia Loren egy férjéről szóló filmet fontolgat, amelyet Edoardo fia rendezne. (Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga.)