Bulvár vagy Biblia?

A bulvár jelző a francia boulevard (= széles városi utca) szóból ered. A bulvársajtó tehát széles tömegeknek kínált sajtótermék. A boulevard-okon kiabálják rikkancsok a pikantériákat, friss híreket ismert emberek magánéletéből, kiteregetve szennyesüket, mely minél mocskosabb, a bulvárlap annál kelendőbb. A hollywoodi csillagok szexuális botrányainak részletei, partnereik váltogatásának igaz történetei, Jackson orrában a lyukak száma, Madonna túlkapásai, Cruise válása és Eminem kicsapongásai – ez a mindennapi kenyér a sajtótányéron. Gondoljunk bele – ha a pincér a vendégnek moslékot tálalna, minden bizonnyal óriási felháborodást keltene. A bulvárlapok olvasói viszont lépre mentek, és a sajtómágnások bugyellárisát dagasztva úgy falják a legalantasabb ösztönök moslékát, mint különleges bonbonokat. Kit érdekel egyáltalán, hogy a „rokonszenves csirkefogók” bűnei beleivódnak az emberek gondolkodásába, viselkedésébe? A vétek, ellopva a sztárok magánéletével, egyre jövedelmezőbb áruvá válik. ĺgy aztán a bulvársajtó, bár csöpög az emberi sekélyesség trágyájától, mindenek ellenére a legnyereségesebb. Már Szent Pál óvta az efezusiakat, hogy paráznaság, tisztátalanság, kapzsiság, ostoba vagy kétértelmű beszéd „szóba se jöjjön” köztük (Ef 5, 3–4).

E „testvéri figyelmeztetés” evangéliumi üzenete egyértelműen ellentétes a bulvár gondolkodásmódjával. Nem csinál hasznot hajtó szenzációt az emberi gyengeségből, gyarlóságból, nem medializálja a kényelmetlen embert, hanem diszkrét beszélgetéssel igyekszik őt viszszanyerni. „Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt NÉGYSZEMKÖZT. – Jézus is kínál nyereséget, ám nagyon sajátságosat: – Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet.” (Mt 18, 15) Szakadék tátong tehát a szennylapok és a „testvéri figyelmeztetés” törekvése közt: az egyik olvasókat nyer meg s a pénzüket, ám a másik esetben az emberről van szó, a „testvér megnyeréséről”.

Testvért megnyerni pedig többszörös nyeremény.

Az első az ember, aki testvérré lesz e szó legszorosabb értelmében. Aki azzal, „ki ellene vétkezett” leül, és diszkréten, jó szándékkal figyelmezteti, még mélyebben felfedezheti benne testvérét. A feszült viszony, ha megmenekül a szennyes kiteregetésétől, az intrikáktól s a rágalmaktól, a kétoldalú igyekezetnek köszönhetően a kapcsolat valódi elmélyülését jelentheti. Példa rá Jézus éjszakai beszélgetése Nikodémussal. Ez a zsidó főember kénytelen volt Jézusnak egy kínos megjegyzését lenyelni: „Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket?” (Jn 3, 10) És mégis, ezzel a négyszemközti beszélgetéssel Jézus „testvért nyert”, aki a döntő pillanatban elszántan kiállt mellette a főtanács előtt, s halála után a sírba helyezte (Jn 7, 50–51; 19, 39).

A második nyeremény: ki „megnyerte testvérét”, megnyerte őt Isten számára is. Csöndben beszél az Úr, a beszélgetések, a „négyszemközti” jelzések csöndjében. Ez történt Jákób kútjánál is, ahol Jézus szemtől szemben mondta meg egy szamariai asszonynak, hogy bizony öt férje volt, és akije most van, az nem is a férje. Micsoda csemege lenne ez egy bulvárlapnak! Ám a vétkezőt csak még mélyebbre nyomná nyomorúsága mocsarában. A magánbeszélgetés intimitásában történt szeretetteljes szemrehányás gyógyíthatta meg csupán a szamariai aszszonyt (a figyelmeztetés, és nem a nevetségessé tétel), hogy elfogadja Jézust s az Ő átváltoztató őszinteségét.

Szintén ismert Szent Domonkos egész éjszakát betöltő beszélgetése a franciaországi Tolousban, ahol a szent egy tévelygő „megnyerésével” töltötte az időt, egy olyan tévelygőével, akit Istentől igencsak távoli nézetek ejtettek rabul. Domonkos bölcsességgel és áhítattal hatványozott türelme végül megnyitotta az eltévelyedett szívét, s megvilágosította értelmét. Domonkos megnyerte őt Isten számára.

A nálunk legnépszerűbb bulvárlapot naponta millió olvasó forgatja. Vajon hányan lapozzák a Bibliát? S hányan gondolkodnak el üzenetén, mely szerint az ember több, mint saját ösztönei által vezérelt élőlény, s méltó helye sehogyan sem a szégyenkaloda, a boulevard-ok pellengére. Nem, a vétkest a diszkréten szerető emberi szív kell, hogy elfogadja, mely csöndes imával, böjttel és szeretetteljes őszinteséggel harcolja ki menekvését.

A szerző római katolikus pap