Bornemissza Péter író, prédikátor 475 éve született

Pesten született gazdag polgári családban, szüleit Buda 1541-es török bevételekor vesztette el. Az árvaságra és szegénységre jutott gyereket felvidéki rokonai nevelték, és Kassára járatták iskolába.
A pártvitáktól és vallási hitvitáktól hangos városból tizennyolc évesen kellett egy rosszul sikerült, katolikus-ellenes élű diákcsíny miatt menekülnie. A következő években bujdosott, majd külföldre ment, Padovában, Bécsben, majd a protestáns oktatás fellegvárában, Wittenbergben tanult. Az 1560-as években hazatért, egy ideig nyomdászsegéd volt Magyaróváron, dolgozott a bécsi kancellárián, majd végleg prédikátornak állt.
Zólyom várában Balassi János udvari papja és Balassi Bálint nevelője lett. Amikor urát 1569-ben a pozsonyi diétán koholt vádakkal letartóztatták, a gazda nélkül maradt Bornemissza Julius Salm gróf szolgálatába szegődött. Galgócon prédikátorként működött, és némi fölhöz is jutott, majd Semptére, a gróf birtokának központjába költözött. Itt könyvnyomtató műhelyt rendezett be, a környék protestáns papjai megválasztották szuperintendenssé és aktívan részt vett a hitvitákban. Az 1576-77-es pestisjárványban elvesztette feleségét és gyermekeit, 1578-ban Ördögi kisírtetek című könyve miatt perbe fogták, és a gróf elűzte magától. Bécsben lefogták, de sikerült megszöknie a börtönből és Balassi Istvánnál talált menedéket Detrekőn. Hátralévő éveiben itt dolgozott; 1584-ben Rárbokon halt meg.
Munkásságában a humanizmus és a reformáció fonódott egybe. Siralmas énnéköm kezdetű verse az első kiemelkedő lírai költemény, amelyet vélhetőleg 1557-ben írt, méltó előképe tanítványa, Balassi Bálint költészetének. 1582-ben ő adta ki Énekek három rendben címmel a leggazdagabb, 276 verset tartalmazó protestáns énekgyűjteményt.
1558-ban bécsi tanulmányai idején diáktársai kérésére készítette el Szophoklész Elektrájának átdolgozását Tragédia magyar nyelven címmel. A XVI. századira és magyarra formált műből szinte teljesen hiányzik a mitológiai háttér, és minden szempontból megüti a korabeli európai irodalom színvonalát.
1567-től gyűjtötte prédikációit (postilláit), és tíz évvel később tette közzé azokat öt kötetben, majd 1584-ben egykötetes válogatást is megjelentetett. A negyedik kötet függelékét külön is kiadta Ördögi kisírtetek címmel, amivel hatalmas botrányt keltett: ebben ugyanis kendőzés nélkül leplezte le a főurak harácsolását, kegyetlenségét, bujaságát - ráadásul úgy, hogy a pellengérre állított "főembereket" azonosítani is lehetett.
Bornemissza volt a magyar protestantizmus egyik legnagyobb alakja, a régi magyar próza kiemelkedő képviselője, aki tudatosan törekedett a magyar nyelv használatára és művelésére. Személyes hangú prózai világa a XVII. századi memoár-irodalomban élt tovább.