Bolygónk a monitoron

Bár 1974 óta a név kétszer is változott, a cél ugyanaz maradt: megmérettetési lehetőséget teremteni az ökológiával, környezetvédelemmel, fenntartható fejlődéssel foglalkozó dokumentumfilmesek számára. Ez nemcsak Szlovákia legnagyobb természetfilm-fesztiválja, de egyben a világ legrégebbi ilyen jellegű seregszemléje is. A szervezők mintegy hatezer produceri irodával, illetve alkotóval kerültek kapcsolatba a világ kilencvenhat országból, az előzsűri évente átlagosan 300 benevezett filmből választja ki a versenyprogramba kerülő 90–100 alkotást. A nagyközönség érdeklődése is növekvő tendenciát mutat. Országszerte nagyjából 70 ezren kíváncsiak ezekre a filmekre évente, az iskolákkal való együttműködésnek köszönhetően a közönség mintegy felét diákok – a jövő környezetvédői – teszik ki. A fesztiválon debütáló filmek közül később számos alkotás került a National Geographic, a Discovery Channel vagy az Animal Planet kínálatába. 

Idén minden versenykategóriából láthatunk ízelítőt a neten (tudományos ismeretterjesztő filmek, expedíciós dokumentumfilmek, publicisztikai és oknyomozó alkotások), ezek május 2-ig ingyenesen nézhetőek szlovák felirattal. A fesztivál programját és a kiegészítő beszélgetések időpontjait a www.ekotopfilm.sk címen találják.

Most arról a filmről olvashatnak részletesebben, amely ma 18 órakor debütál az online fesztiválon, és amelyet a magunk részéről a legjobbnak tartunk az idei kínálatból (egy másik platformon már láttuk a filmet). 

Nagy port kavart, 2019-es alkotásról van szó, az oknyomozó kategóriából. Paul Moreira francia rendező azt mutatja be, hogy a 21. században sem könnyű a harmadik világ gyermekeinek élete, sőt ellenkezőleg: a fogyasztói társadalom úgy rohan a pusztulás felé, hogy közben úthengerként gyűri maga alá a szegényebb országokat. A film az illegális gyermekmunkáról szól. Arról, hogyan dolgoztatnak 10–14 éves gyerekeket az elefántcsontparti kakaóültetvényeken. Angol címe The Chocolate Heart of Darkness, ami lefordítva eléggé patetikusan hangzik, de ha tudjuk, hogy Joseph Conrad Afrikában játszódó, a vagyonszerzés bűnös vágyáról szóló regénye, A sötétség mélyén (Heart of Darkness) ihlette az alkotókat, mindjárt jobbnak tartjuk a címet.

Csokiból jelenleg évente 7 millió tonnát fogyaszt a világ, és ez a mennyiség tízévente megduplázódik. A piacot uraló multinacionális cégek igyekeznek minél olcsóbban beszerezni az alapanyagot. Nyugat-Afrika, azon belül is Elefántcsontpart világelső a kakaóbab-terme-lésben. És mivel bagóért kínálnak minőségi árut, mindenki tőlük akar vásárolni. Azok is, akik ezt nem kürtölik büszkén világgá, mert sejtik, miért ilyen olcsó a portéka. Sejtik, hogy a viszonteladók éhbérért alkalmaznak gyerekeket, akik iskola helyett bozótvágó késekkel dolgoznak, nehéz súlyokat emelgetnek és veszélyes vegyszerekkel kerülnek kapcsolatba. De mivel ennek nincs nyoma a hivatalos üzleti érintkezésben, szemet hunynak fölötte.

Jogvédő aktivistáknak köszönhetően 2006-ban hivatalosan betiltották a gyermekmunkát Elefántcsontparton. De vajon betartják-e ma is ezt a kormányhatározatot? Az őszinte és elgondolkodtató dokumentumfilmből kiderül, hogy az ottani illetékesek tényleg megpróbálták a lehetetlent: iskolákat építettek, farmereket képeztek, sőt tévéreklámokban hívták fel a mit sem sejtő szülők figyelmét arra, hogy a gyerekmunka illegális. Mégsem tudták megakadályozni, hogy folytatódjon a jól bevált gyakorlat, mert sok családnak ez az egyetlen bevételi forrása. Aki megnézi a filmet, egy ördögi kör működésébe nyerhet bepillantást. Aki pedig inkább valami szépet nézne, talál filmet például a pillangókról (nem azokról, akik az utcákon cirkálnak, hanem azokról, akik szárnyaikat széttárva gyönyörködtetnek minket), vagy megtudhatja, mit tegyen, ha elhagyatott állatkölyköt talál az erdőben séta közben.