Bolondok szabadsága

Tyll apját az inkvizíció boszorkányságért felakasztja. A tehetséges fiú, aki nyomorúságos, unalmas életét kötéltáncos gyakorlatokkal próbálja magasabb szintre emelni, még aznap éjjel megszökik Hanna Krellel, aki végig hű társa marad. Tyllt és Hannát az Európát letaroló háború különböző fázisaiban és helyszínein látjuk viszont. Sodródnak, túlélnek – Tyll foglakozása valamiképp ennek a körvonalait vesztett élet metaforájává válik a regényben. Több helyen olvashatunk arról, hogy a kötéltánc egyfajta menekülés a leesés elől.

Kehlmann sodró prózája apokaliptikus vízióként is olvasható, a háborúban semmilyen nemes és hősies nincs. Gyilkolás, gyerekek kupacba dobált holttestei, a táborozó ezred katonáinak térdig érő fekáliája, no meg a mindent átható bűz. Háború alulnézetből. Tyll egy ideig a csúfosan megbukott V. Frigyes cseh király (a „téli király”) bolondjaként szolgál, s vannak olyan pontok a történetben, hogy király és bolond közt alig van már különbség. Tyll vezetékneve beszélő név: a „bagoly” és a „tükör” szó bújik meg benne. Létezése nemcsak tükör, de intellektuális felülemelkedés is a kor borzalmain. 

A könyv remekbeszabott haláltánccal kezdődik: Tyll egy olyan faluba érkezik, melyet még elkerült a háború. Szórakoztatja a népet, amely teljesen Tyll produkciójának hatása alá kerül. Majd Tyll, mintegy Cipollaként, olyan dolgokra veszi rá az embereket, amiknek tudatosítása elévülhetetlen ellentéteket és szégyent okoz a szerencsétlen lelkekben. A háború meg is érkezik hozzájuk rövidesen. „Minden mutatványos egy kicsit ördög, egy kicsit állat és egy kicsit ártalmatlan” – vagyis a világ sűrítménye. 

Tyll életének története megbízhatatlan memoárírók, narrátor szellemek szövegeiből konstruálható meg, amit a regény is kiválóan színre visz: csodálatos nyelvi-narratív kötéltánc, amelyben a kötél rögvalóság és képzelet közé van kifeszítve. 

Vida Gergely

Daniel Kehlmann: Tyll, Magvető Könyvkiadó, 2018, 420 oldal