Betonhangulatú urbánus tájak

Az Üres színtér című sorozat fotó-tájképein Mucsy Szilvia olyan városi tájakat örökített meg, amelyek az emberi beavatkozás által funkciót kaptak. Olyan urbánus helyszínek ezek, amelyeken a városlakó saját igényeit kiszolgálandó tette hasznosíthatóvá a természeti környezetet. A sorozat azért kapta az Üres színtér címet, mivel a fotókon nincs jelen a funkciót éppen (ki)használó ember. Vagyis üresen, funkciójuknak megfelelő történésre várva, önmagukban állnak. A sorozat címében a színtér, ahogy Mucsy Szilvia elmondta, a színpadra utal. A képek ugyanis ahhoz hasonló különös érzetet fejeznek ki, mint amit a színházi előadáshoz kulisszákkal drámai (játék)térré előkészített színpad sugároz. „Az üres városi terek vagy urbánus területek olyan hatást váltanak ki, mint előadás előtt a berendezett színpad – nyilatkozta Mucsy Szilvia. – A díszletek a helyükre kerültek már, de amíg nem jelenik meg közöttük a színész, addig a nézőt várakozással teli feszültség tölti el. Ezt a fajta feszültséget éreztem meg az üres urbánus területekben. Ürességük pedig azért vonz, mert egyfajta feszült várakozás érzetét indítják meg bennem, olyasvalamit, ami a természetben, a természeti tájképekben nem érintett meg soha. Ebben, az egyébként folyamatosan készülő és bővülő sorozatban a feszültségen kívül az az ellentét érdekel, ami a természeti táj és az emberi kéz által, humán beavatkozással alakított táj között húzódik meg. Vagyis az a kontraszt, hogy a természeti táj az életről szól, az emberi kéz formálta táj pedig elsődlegesen a funkcióról.” Az urbánus területek azonban emberek, azaz funkciókihasználtság nélkül, önmagukban létezve a kiüresedettség, a csendesség s egy kicsit a magányosság érzetét keltik. Ezen az sem változtat, hogy bizonyos, a funkciójukból adódó élethelyzetek megélhetőségének lehetősége társítható hozzájuk. Bár Mucsy Szilvia „színtér-képei” különböző országokban és kultúrákban készültek, az ürességérzet mindegyiken, vagyis mindenütt jelen van. „Részben a betonnak köszönhetően – mondja a fotóművész. – Az urbánus építészet egyik alapja nagy arányban a beton. A képekről az az emberi gesztus is előtűnik, hogy az urbánus tereket betonnal öntik ki. Különböző területeket, gyárterületet, városi házsorba ékelődött foghíjat, tengerparti részletet láthatunk, de a beton mindenütt szembeötlően ott van. Olyan tengerparti helyszínen is jártam, ahol betonutat, mintegy betonkifutót építettek a part irányába, de az út végét, pár méterre a víztől, betonfallal lezárták, ellehetetlenítve a továbbhaladást. Nem használható például csónakok tengerhez szállításához és vízre bocsátására sem, mert nem vezet el egészen a vízig. Tehát semmi értelme sincs, hogy megépítették a homokos fövenyen. Arra jó, hogy elgondolkoztasson az emberi teremtésnek arról a részéről, amely nem veszi figyelembe a természeti környezetet. Amelynek nyomán felépülnek különböző konstrukciók, amelyek esetenként nem is illenek a tájba, funkciójuk is kétséges.”

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"123331","attributes":{"alt":"Bari, Olaszország - 2010","author":"Mucsy Szilvia","class":"media-image","height":"320","title":"Bari, Olaszország - 2010","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]A kiüresedett betonhangulatot árasztó helyszínek némelyikén műanyag kerti szék látható. „Főleg a mediterrán kultúrákban találkozhatunk nem várt helyszíneken nem a megszokott funkciót szolgáló műanyag székkel. Olaszországban készült egyik képemen hullámtörő betontömbök mellett látható egy fehér műanyag szék. Nem köthető hozzá értelmes funkció. Viszont érdekes esztétikát teremt azzal, hogy a természet adta látványt nemcsak betonnal, hanem műanyaggal is sikerül megtörnie az embernek. Aki valahogy mindig hozzá tud adni a természeti környezethez olyasmit, ami nem illik oda. Ami funkciójában, logikájában és látványban is érdekes jelenséget eredményez.” A kiállítás képei azt is sugallják, hogy amint a városi környezetben megjelenik egy újabb üres terület, mint például két ház között egy foghíj, az ember nyomban kitalál valamit és beépíti, ha csak ideiglenesen is. „Mai modern világunkban sok funkciónak meg kell, hogy feleljen a város – mondja Mucsy Szilvia. – Ezért, hogy minél jobban hasznosítható legyen az urbánus tér, minden talpalatnyi területet megpróbálnak a modern igényekhez igazítva kihasználni. Görögországban a foghíjakra parkolókat szoktak építeni. Nem igazából praktikus funkció ez. Ugyanis mivel nagyon szűk terek, a parkolóőrnek, ha megjön a legbelül álló autó tulajdonosa, ki kell vinnie az összes útban álló kocsit, hogy kiállhasson a legutolsóval.” A beépített városi tájak a megörökítés pillanatában éppen cselekvő ember nélkül, az ürességérzet ellenére mégis társíthatók a tevékeny, mozgásban-folyamatokban zajló mindennapi élet illúziójával. A helyszínekről leolvasható funkciónak köszönhetően ugyanis bennük rejlik a tevékenykedő ember jelenlétének lenyomata, a hasznosíthatóság, s a hozzájuk köthető urbánus lét milyensége. Ezáltal az üres színtér jelenpillanatai a lezajlott folyamatok hagyatékával és a jövő várakozásával töltődnek meg. Úgy-ahogyan élhetővé válnak.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"123329","attributes":{"alt":"Valencia, Spanyolország - 2010","author":"Mucsy Szilvia","class":"media-image","height":"320","title":"Valencia, Spanyolország - 2010","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]