Bethlen, az európai

De nem ez az első színpadra állítása a műnek. Legelőször Máté Gábor vitte színre 2007-ben, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Padlásszínpadán, másodjára a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mutatta be Kövesdy István rendezésében, Hargitai Iván pedig az Új Színház stúdiójában hozta létre a maga színpadi verzióját.

„A darab megírásához főleg a második és harmadik regényből, A nagy fejedelemből és A nap árnyékából vettem ki néhány motívumot, amelyeknek Bethlen Gábor a főszereplője – mondja Závada Pál. – Móricz maga is küszködött művei színpadra adaptálásával, s azóta is sokan próbálkoztak ezzel a feladattal. Én ezt magamnak találtam ki, nem volt rá megbízásom, így semmi és senki nem sürgetett a munkában. Jó hosszan el is tartott, amíg megtaláltam a megfelelő formát. A Színház című folyóirat mellékletében aztán meg is jelent, én meg közben mutogattam itt-ott, és Máté Gábornak megtetszett. Ott szándékosan nem vontak be a színpadra állításba és az előadás elkészítésének folyamatába. Ott a végzős színihallgatók óvodai csoportként mímeltek közös étkezést, délutáni alvást, játékot, amelybe, mint egy dobozba, felülről pillanthattunk bele. Nagyon komoly játék volt ez, erős rendezői koncepció, komoly elemzői munka nagyon tehetséges fiatalokkal. De a marosvásárhelyi színészek is komoly energiát fektettek bele. Nagyhatású díszletükkel a történelmi hűségre, szépségre, pompára helyezték a hangsúlyt. Az Új Színház előadása, amelyet most a pozsonyi nézők is láthatnak, külsőségeiben sokkal visszafogottabb. Kamaraszínházi előadás nagyon intim légkörben, egészen finom, kiemelkedő színészi alakításokkal. A Kart is a szerepeket alakító színészekkel játszatja a rendező. Mindenki részt vesz a közös munkában, aztán a Karból kilépve a saját történetét adja. Gáspár Sándor a fejedelem, Bethlen Gábor, Takács Katalin a fejedelem első felesége, Károlyi Zsuzsanna, Hirtling István Jósika Zsigmond, Huszár Zsolt a trónkövetelő Homonnay György szerepében remekel, de Derzsi Jánosnak is hihetetlen ereje van, mint a halott fejedelemnek, aki végig ott kísért, mint Bethlen elődje, Báthory Gábor. Időnként feltámad és vitatkozik a szelleme Bethlen Gáborral és Károlyi Zsuzsannával.”

A Színházzal az európai közeledésért elnevezésű fesztiválon Závada Pál is jelen lesz, akinek nagy sikerű regényeit, a Jadviga párnáját és A fényképész utókorát a Kalligram Könyvkiadó által a szlovák olvasóközönség is ismeri, sőt az előbbi regénye nyomán forgatott filmet is, amelyet Deák Krisztina rendezett, és több díjat nyert a világban.

„Aminek külön örülök: van egy szlovák–magyar színházi fesztivál, egy kisebb rendezvény, amelyet a szlovák fél kezdeményezett. Én ezt nagyon fontosnak tartom, és nemcsak azért, mert a két ország kapcsolatán a kultúra terén is van mit javítani, egymás színházi és irodalmi értékeit jobban kellene ismernünk, hanem hogy a következő alkalommal még több társulatot vendégül látó rendezvényről beszélhessünk. Ehhez természetesen a magyar félnek is össze kellene szednie magát, hogy a kapcsolat kétoldalú legyen.”

Hogy mi játszott nagyobb szerepet Závada Pál választásában, amikor Móricz trilógiáját vette kezébe? Maga az író, akinek életművét ma is nagyra becsüli, vagy Bethlen Gábor, kinek alakjában a magyarság egészére vonatkozó történelemfilozófiája jelenik meg, netán a színmű alcímében álló „fejedelmi magánügyek”? Bethlen Gábor alakja mellett ugyanis hűséges és okos felesége, Károlyi Zsuzsanna, forróvérű, ám ingatag szerelme, Báthori Anna, majd második felesége, a választófejedelem húga, Brandenburgi Katalin alakja is megjelenik.

„Ez mind együtt érdekelt – így Závada Pál –, és nyilván az is, hogy egyetlen figura révén bontakoznak ki hatalmi játszmák és szerelmi küzdelmek. Hogy egy háromszögtörténet három figurájában mennyi mindent lehet megragadni. Lakomákat, gyilkosságokat, cselszövéseket, szerelmi kalandokat, s mindezzel együtt Erdély virágkorát. A legdöntőbb mégis az volt a választásomban, hogy Móricz igazán magával ragadó. Írásainak hatalmas ereje van, hősei eleven és erős, életteli figurák, számomra pedig igazi kihívás volt színpadra tenni őket. A többi pedig izgatott, érdekelt. Ki volt Bethlen, és hogy ennek a történetnek mi az áthallása különböző korokra, vagy akár a saját életünk különböző korszakaira. Ezekből a történetekből tanulni lehetne. De a politikusaink, hiszen itt politikáról van szó, ha már király- vagy fejedelemdrámáról beszélünk, nem nagyon szoktak ilyesmiből okulni. Igaz, ők nem is nagyon járnak színházba.”