Berlinale, a különc filmfesztivál

Szombat este osztották ki a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, a Berlinale díjait. A fődíjért járó elismerést a nemzetközi zsűri elnöke, Lupita Nyong'o nyújtotta át Mati Diopnak, a díjnyertes Dahomey producerének. Mielőtt a filmre térnénk, a zsűri elnökének személye is említést érdemel: Lupita Nyong'o az első fekete zsűrielnöke a fesztivál 74 éves történetének, ezzel pedig történelmet ír. A kenyai-mexikói színész-rendező számos nemzetközi díj birtokosa, ezek közül az Oscart a legjobb női mellékszereplőnek járó kategóriában kapta meg 2014-ben Steve McQueen 12 év rabszolgaság című filmjében való alakításáért, ahol egy rabszolganőt játszott. Az Oscarral is úttörőnek számít, hiszen ő volt az első kenyai származású és az első mexikói születésű színésznő, aki átvehette az akadémia díját.

A legjobb filmnek járó Arany Medve-díjat tehát zsinórban másodszor ítélték oda dokumentumfilmnek. Míg Nicolas Philibert tavalyi nyertes filmje, Az Adamanton a mentális zavarokkal küzdőkre irányította a figyelmet – a Párizs szívében, a Szajnán található úszó építményről szóló alkotás egy pszichiátriai központ betegeiről és gondozóiról szól –, az idei Arany Medve-díjas a gyarmati időkben elrabolt műkincsek sorsával foglalkozik. „Ahhoz, hogy újjáépítsünk, először helyre kell állítanunk, és ahhoz, hogy helyreállítsunk, igazságot kell szolgáltatnunk” – mondta Mati Diop, a Dahomey rendezője a díjátadó gála színpadán.

A szenegáli gyökerű rendező 26 műkincs visszatérését követte nyomon dokumentumfilmjében, melyeket 2021-ben szolgáltatott vissza Franciaország Beninnek. A többnyire európai múzeumokban található benini bronztárgyakat a gyarmatosítás idején szállították el a mai Benin és Nigéria területén található egykori Dahomey királyságból a 19. század végén. Diop azt kapta lencsevégre, ahogy a műkincsek megérkeznek a Benini Köztárság gazdasági központjába, Cotonou-ba, ahol hatalmas ünnepséggel fogadják őket. A műkincsek visszaszolgáltatása szélesebb körű vitát gerjesztett arról, hogy valójában mit is jelent a benini nemzeti identitás, miközben sokan nem is tudnak róla, milyen sok műtárgy képzi máig európai múzeumok birtokát. Diop filmjében fiatalok is megszólalnak, akik felteszik a kérdést, hogy mi fog történni a további több ezer franciaországi múzeumokban található műkinccsel. A film bemutatójának kapcsán tartott sajtótájékoztatón a rendező maga is úgy nyilatkozott, „megalázó,” hogy Franciaország milyen kevés kulturális értéket szolgáltatott vissza.

A Dahomey győzelme meglepetésnek számít, hiszen a 41 éves Diop lényegében ismeretlen rendező a nemzetközi porondon. Olyan neveket utasított maga mögé, mint a francia Olivier Assayas, vagy az iráni rendezőpáros, Marjam Mogaddam és Behtas Szanaíha.

A legjobb főszereplőnek járó Ezüst Medve-díjat Sebastian Stan román-amerikai színész vehette át az A Different Man című pszichológiai thrillerben nyújtott alakításáért. Stant leginkább a Marvel szuperhősfilmjeiből ismerhettük eddig, ezúttal azonban egy ambiciózus New York-i színészt alakít, aki több plasztikai műtétnek veti alá magát, hogy megváltoztassa külsejét – végül ezzel sem éri el az áhított színészi sikert. A legjobb mellékszereplő Ezüst Medvéjét pedig Emily Watson brit színésznő kapta a Berlinale nyitófilmjeként vetített Small Things Like These című ír-belga drámáért. Ennek története egy katolikus egyház befolyása alatt álló ír faluban játszódik 1985 karácsonyán, a forgatókönyv az írországi írónő, Claire Keegan azonos című regénye alapján készült.

A legjobb dokumentumfilm díját Yuval Abraham, Basel Adra, Hamdan Ballal és Rachel Szor No Other Land című alkotása nyerte el, amely ciszjordániai palesztin falvak életét dokumentálta. „Azért vagyok itt, hogy a díjat ünnepeljem, de nehéz ünnepelni, amikor honfitársaim tízezreit gyilkolja meg Izrael Gázában” – mondta Adra. Yuval Abraham izraeli újságíró, a film társrendezője hozzátette: „Én izraeli vagyok, Basel palesztin. Két nap múlva egy olyan földre térünk vissza, ahol nem vagyunk egyenlők.” Kijelentette: „ennek az egyenlőtlenségnek véget kell vetni.”

A Berlinalét az elmúlt években sokan kritizálták amiatt, hogy felhozatala minél tovább, annál inkább eltér a két másik európai filmfesztivál, Cannes és Velence kínálatától. Az idei fesztiválon mintegy 300 filmalkotást láthatott a közönség, a díjátadó eredményei pedig önmagukért beszélnek: a sztárparadé és a fényűzés helyett sokkal inkább a szélesebb társadalmi rétegeket érintő kérdések kerülnek fókuszba.