Bárhol viszket, vakarják

Gúta. Az alternatív színházak többszörös fesztiválnyertes csapata, a Hólyagcirkusz Társulat is bemutatkozott a gútai Meteorit Nemzetközi Művészeti Fesztivál közönségének. Nem szokványos a történet, ám velőtrázóan őszinte a Keserű bolondok című groteszk keserédes álom, amelyet előadtak.

A tér közepén egy kidobott, csupasz karácsonyfa. Körülötte faforgácsokban az ünnepekről visszamaradt tárgyak, a letűnt karácsonyok poros emlékei hevernek. Az előző színdarab kellékei ezek. Szilveszter éjjele van. Az utcaseprő komótosan teszi a dolgát. Sepreget. A szeméthalmazból karton- és papírdarabok, üvegek, lábasok kerülnek elő. Felveszi, nézegeti őket. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve hangszert készít a szemétből. Hangol, s megszólal a muzsika. Hatására új életet kap a képzelet. Megelevenednek az utcaseprő fénykorának emlékei: egy Keaton-arcú biciklista, dúskeblű, törött angyalszárnyú énekesnő, hattyúfejű züllött nő, nyomorék akrobata stb. Megérkeznek, és mind zenélnek. Nem harsányan, nem zavaróan. Muzsika az egész színpad. A zenét csak ritkán töri meg a szöveg. Az egykor szebb napokat élt embereknek olyan viseltes az arcuk, mint a cipőjük és a kabátjuk. Léteznek és lézengenek. Együgyűen, megkeseredetten, hitehagyottan és komikusan.

Akadt a közönség között, aki nem bírta elviselni a hajléktalanélet gyötrelmeinek ábrázolását, és elhagyta a nézőteret. Kétségkívül kristálytiszta lélek szükséges hozzá. És őszinteség. A szereplők nem félnek az igazságtól. „Ma már megvakarom, akárhol viszkessen is” – mondja a részeg nő. A Lear király maszkját viselő színész pedig hozzáteszi: „Minél nagyobb a színész, és minél nagyobb a művészete, a közönséget annál hevesebben riasztja el”.

A darabot egy üvegcimbalmos élete ihlette, aki maga is a zenekultúra szemétdombján kereste és találta meg az életet adó muzsikát.

A nézők pedig a kis bolondságtól megrészegülve hazamentek sepregetni a maguk szemétdombján, zene után kutatva. Talán még nem késő, a kultúra s vele együtt a világ még megmenthető. A görög író, Kazantzakis szerint csak táncolni kell, a zene meg majd csak megjön valahonnan.