Barátom, Dušán!

Amikor december 3-án megnéztem legújabb műsorodat, megdöbbentem, de a szó pozitív értelmében, és habár nem szokásom rögtön az elődás(ok) után véleményt nyilvánítani-gratulálni, ekkor nem tudtam megállni, és rögtön gratuláltam Neked. Ezt most nyilvánosan is megteszem, már csak azért is, mert azóta amerre járok, ha kérdeznek, ha nem, mindenkinek elmondom, hogy a Dušán már megint nagyot alkotott, és ajánlom megtekintését. Először észre sem vettem az itt-ott megjelenő grimaszokat, sőt „a konkurenciát dicséred?” kérdést sem hallottam. Azonban most a Veled íródott interjú – többszöri – elolvasása után el kellett gondolkodnom, talán nem véletlenül grimaszoltak.

Én minden magyar eredménynek-sikernek örülök. Külön melengeti szívemet, ha ezen sikereket a szlovákiai magyarság éri el, és egyenesen büszke vagyok, ha hozzám közel állók, barátok sikereinek örülhetek.

Napokig gondolkodtam szólaljak-e meg (van időm, gyógykezelésen vagyok Bártfafürdőn). Végül is arra jutottam, hogy nemcsak jogom, de (mint barát vagy régi munkatárs) kötelességem is elmondani mi az, ami ismét megdöbbentett, most azonban a szó negatív, szomorú értelmében.

Azt mondod „...most mindenki összekapta magát. Még a Szőttes is.” Enyhén szólva érthetetlen. A Szőttes évek óta magas színvonalon teljesít. Például az egyetlen hazai néptáncegyüttes (és Magyarországon is nagyon kevés van), amely a magyarországi Martin György Néptáncszövetség minősítő versenyének eddigi mindhárom évfolyamán (1996, 1998, 2000) a legmagasabb, a „Kiválóan minősült együttes” címet szerezte meg (egyébiránt először, 1996-ban a Te irányításoddal). Ez többek között azt is jelenti, ami amatőr együtteseknél bizony ritka, hogy a Szőttes hosszú évek óta az élvonalban van, bizonyítva ezt legújabb nagy sikerű „Hacacáré...” című műsorával is!

Igaz, hogy az Ifjú Sziveket és a Szőttest is profiként kezelték-kezelik, de nem azért, mert be volt írva a műsorfüzetbe, hogy XY fővilágosító, színpadmester, igazgató, és nem mímeltük a profizmust, hanem azért, mert mindig a legjobbat nyújtottuk, profi szintű műsorokat készítettünk, mutattunk be...

„Most meg van egy olyan, amelyikben tényleg rend van, s a másik ezzel nem tud mit kezdeni. Továbbra is szimulál.”

Döbbenetes. Először is azzal az állítással, hogy az Ifjú Szivekben rend van, nem vitatkozhatok, nem vitatkozok, mert nem ismerem a Szivek mindennapi életét. Ugyanakkor szilárd meggyőződésem, hogy a szőttesbeni rendről is elsősorban az érintettek nyilatkozhatnak. Mellesleg, egy rendetlen együttes nem érhet el olyan eredményeket, amilyeneket a Szőttes elért. Egy szó mint száz, nekünk nem is kell tudni mit kezdeni azzal, hogy akár az Ifjú Szivekben, akár más együttesben rend van-e vagy sem. Nekünk és mindenki másnak elsősorban saját magunk rendjével kell törődni, tudásunk legjavát adva végezni vállalt munkánkat. Más, másik együttes(ekk)el kapcsolatban pedig az lehet a dolgunk, hogy tiszta szívből örüljünk sikereiknek: ha erre képtelenek vagyunk, akkor... Másodszor, a szimulál szónak többféle jelentése is van. Jelentheti azt, hogy valaki betegnek tetteti magát. Ha erre gondoltál, megnyugtatlak, a Szőttes nem beteg. Jelentheti azt is, hogy valaki csak úgy tesz, mintha dolgozna stb. Ha erre gondoltál, sajnálom, hogy valaki ilyen kijelentésre ragadtatja magát. A Szőttes, mint fentebb már néhány példával jeleztem, megalakulása óta mindig tudása legjavát nyújtotta-nyújtja, ezt pedig tettetéssel nem lehet.

A Szőttesnek nem volt és nincs igazgatója. Művészeti vezetője viszont volt és van is, és nemcsak a műsorfüzetbe írt sorok miatt, hanem ez valós emberek valós munkaköre, mégha amatőr alapon, fizetség nélkül végzi is mindenki a munkáját. Ha ez valakinek nevetséges, sajnálom. Egyébként a műsorfüzet sem csak azért van, hogy beleírjuk, ki kicsoda. A műsorfüzettel tájékoztatjuk a nézőt, megtiszteljük ŐT. Értük vagyunk!

Egyetértek Veled abban, hogy azon kell dolgozni, hogy a lehető legjobb amatőr együttest csináljuk meg. Szerény véleményem szerint viszont nem az bármely együttesnek is a legnagyobb elismerés, hogy profi együttesekbe képezzen táncosokat. Félreértés ne essék, nem kizárt, de először is, mint Te is állítod, jó amatőr együtteseknek kell lenni, mert (jó) amatőrizmus nélkül nincs profizmus sem. Másodszor pedig, ha valaki tehetséges, vonzalma van a néptánc iránt, de nem az a célja, hogy profi néptáncos legyen, mert más a hivatása, akkor legyen egy jó amatőr együttes, ahol akár évekig szolgálhatja hazai néptáncmozgalmunkat.

Még két észrevétel.

Az, hogy valaki főiskolás vagy főiskolát végzett, még nem jelenti azt, hogy művelt is. Több mint harminc éve vagyok a hazai néptáncmozgalomban, de még hülye néptáncossal nem találkoztam!

Dušán! Nem vagy egyedül. Nagyon sokan vagyunk-vannak Veled. Ne hidd, hogy aki 30 évesen nem akar(t) profi táncos lenni, az az ellenséged. Már akkor, amikor a Szőttest vezetted, sokszor mondtam Neked, az irigyekkel nem kell törődni, elnéző mosoly és kész. A Veled nem egyetértőkre viszont oda kell figyelni, mert akinek más a véleménye, még nem ellenség.

Végezetül, de nem utolsósorban kívánok még a mostaninál is biztosabb (anyagi) hátteret, hogy csak a művészettel törődhess, hogy ne kerülj már soha olyan helyzetbe, mint 1996-ban, amikor ki kellett jelentened, hogy nincs ötleted. (A létbizonytalanság megöli az alkotói munkát.)

További sok ilyen nagyszerű műsort, sok sikert. Szerezz művészeteddel mindnyájunknak, nagyon sokáig, nagyon sok örömet!Baráti öleléssel

Reicher Gellért, a Szőttes szervezőtitkára