Az utolsó reneszánsz zseni

Csakhogy a későbbi évszázadok folyamán akkora tudásanyag halmozódott fel, hogy szinte átjárhatatlan fal választja el egymástól az egyes tudományágakat, a többi tevékenységről nem is beszélve. Szinte hihetetlen, de igaz: a zaklatott, ellentmondásos, olykor érthetetlen 20. században akadt egy olyan ragyogó elme, Bertrand Russell, aki egyaránt maradandót alkotott a matematika, a fizika, a filozófia, a közgazdaságtan, a pszichológia, a politológia, az etika, a szociológia, a politika- és vallástudomány területén. Csaknem évszázadnyi életében kilencvennél több műve jelent meg. Életművéről elmondható: szinte minden szellemi tevékenységet felölel, a szépirodalmat kivéve. Így aztán nem kis fejtörést okozott a Nobel-díjat odaítélő bizottságnak 1950-ben, hogy épp ebben az elismerésben részesítették. A Svéd Tudományos Akadémia hivatalos indoklása szerint „sokoldalú és jelentős tevékenységéért, a humanizmus és a szabad gondolkodás elveinek érvényesítéséért” léphetett be a halhatatlan szépírók társaságába. E faramuci vélemény is bizonyítja, hogy a múlt század egyértelműen legsajátosabb zsenijéről van szó. Amit még az is aláhúz, hogy főrendi származása ellenére meggyőződéses baloldali volt egész életében. Ez is bizonyítja, milyen ellentmondásos korban élt és alkotott.

Főúri családban született

1872. május 18-án a walesi Trelleckben. Nagyapja, Russel első grófja 1846–1852 és 1865–1866 között is Nagy-Britannia miniszterelnöke volt. Édesapja a liberális párt egyik vezetőjeként komoly szerepet játszott az ország életében, egészen korai haláláig: a kis Bertrand mindössze kétéves, amikor szülei a torokgyík áldozatai lesznek. Néhány év múltán ez a tragédia már nem következhetett volna be: a neves német orvos, Edmund Rose kidolgozza azt a gégemetszési eljárást, amely sok százezer fuldokló beteget ment meg a biztos haláltól. Az árvaságra jutott gyermeket nagyapja, John Russel a legjobb nevelésben részesíti. Társadalmi helyzetének és a kor szokásainak megfelelően iskolába nem jár, házitanítóktól sajátítja el a legfontosabb ismereteket. Mivel komoly eredményeket ér el a matematika és a filozófia területén, 1890-ben a világ legrégebbi műegyeteme, a cambridge-i Trinity College hallgatója lesz, ahol a legnagyobb hatással filozófus tanára, Alfred North Whitehead van rá, a későbbiek folyamán egy sor fontos művet vele együtt publikál. Tanulmányai befejeztével 1894-ben kinevezik attasénak Párizsba, viszont ez a tevékenység nem köti le figyelmét. Ráadásul családja haragját is magára vonja Alys Persall Smith amerikai kvéker hölggyel kötött házasságával. Emiatt ifjú feleségével Berlinbe távozik, ahol közgazdasági tanulmányokat folytat. A harag nem tart túl sokáig, annál is inkább, mivel hamarosan elválik. A későbbiek folyamán – nyughatatlan természetének megfelelően – még három alkalommal köt házasságot.

Kilencvennél is több alkotásból álló életművének első darabja A német szociáldemokrácia címen a porosz fővárosban jelenik meg 1896-ban. De már egy évvel később tanújelét adja az egzakt tudományok iránti elkötelezettségének a Tanulmány a geometria alapjairól című munkájával. Ekkor alakul ki a későbbiekben rá oly jellemző filozófiai hitvallás: nem az etika, az erkölcstan vagy a valláselmélet, hanem a természettudományok képezik műveinek alapját. Ezt követi hamarosan A matematika alapjai, majd 1910–13 között a tanárával, Whiteheaddel közösen írt háromkötetes Principia Mathematica, amelynek címe nem véletlenül rímel Isaac Newton hasonló alkotására, a Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (A természettudományos filozófia matematikai alapjai) címűre, amelyet minden idők legnagyobb hatású természettudományos műveként tartanak számon.

A halmazelmélet egyik legfontosabb paradoxonát róla nevezték el,

ez az egymást kizáró logikai események matematikai tarthatatlanságát taglalja. A nagyközönség számára ez érthető formában a katonai borbély esetével jellemezhető: a laktanya borbélya a szolgálati szabályzatnak megfelelően csak azokat a katonákat borotválja, akik maguk nem borotválkoznak, de nem borotválhatja azokat, akik maguk borotválkoznak. Kérdés: magát megborotválhatja-e? Ha megborotválja magát, akkor olyan katonának számít, aki maga borotválja magát, ergo a szolgálati szabályzat megtiltja, hogy megborotválkozzon. Ha ennek megfelelően, nem borotválkozik, akkor a szolgálati szabályzat értelmében, olyan katonának számít, akit borotválnia kell. Bármit is tesz tehát: akár megborotválja magát, akár nem, vét a szolgálati szabályzat ellen.

Russell korszakalkotó gondolataira aránylag korán felfigyelnek, ennek eredményeként 1908-ban megválasztják az akadémia tagjának, két évvel később kinevezik a cambridge-i egyetem professzorának. Sínen lenne az élete, ha éppenséggel nem lenne megrögzött pacifista. Az első világháború idején a katonai szolgálatot megtagadók mellé áll, amivel kivívja maga ellen a hivatalos körök haragját, ennek eredményeként 1916-ban elbocsátják állásából, 1918 elején pedig félévi börtönbüntetésre ítélik. Ő ezt a kényszerpihenőt arra használja fel, hogy megírja Bevezetés a matematikai filozófiába című művét.

1920-ban ismét megnősül, ezt követően Kínában és Szovjet-Oroszországban tölt el hosszabb időt, Leninnel is találkozik. Tapasztalatait A bolsevizmus elmélete és gyakorlata című könyvében összegzi, melyben nem rejti véka alá a véleményét, megjósolva a későbbi sztálinista rendszer túlkapásait.

A két háború között sokat utazott,

emellett maradt ideje, hogy Petersfieldben saját kísérleti iskolát nyisson, amelyet a későbbiekben felesége igazgatott, akitől időközben ugyancsak elvált.

A háborút megelőző időszakban következő, immár harmadik feleségével az Egyesült Államokba költözött, ahol egyetemi tanári kinevezését a bíróság azzal az indokkal törölte, hogy a szexuális szabadosság híve, amit egyetemi katedrájáról is hangoztatott. Hamarosan ismét visszatér Cambridge-be, ahol az egyetemen tanít. 1945-ben nagy port vert fel A nyugati filozófia története című művével, amelynek hatására a közszolgálati televízió, a BBC műsorainak rendszeres vendége lesz. Országos ismertségét és népszerűségét még csak növeli, amikor 1950-ben megkapja az irodalmi Nobel-díjat.

Negyedszer 1952-ben lépett házasságra. Agg kora ellenére megmaradt meggyőződéses békeharcosnak, amit az is bizonyít, hogy 1954-ben nyilvánosan elítélte a hidrogénbomba-kísérleteket a Bikini szigeteknél, majd Albert Einsteinnel és további Nobel-díjasokkal közzétette felhívását a világ tudósait az atomleszerelés érdekében összehívandó konferenciára. Ezt követően az atomleszerelést követelők élére állt, majd 1960-ban létrehozta a Százak Bizottságát, amely polgári engedetlenségre buzdított. Az atomleszerelésért 1961-ben tömeges ülősztrájkot szervezett, amiért két hónap börtönre ítélték. A hatalom hamarosan ráébredt, hogy a nyolcvankilenc éves Nobel-díjas egyetemi tanár fogva tartása túl kínos a számára, így hét nap börtönbüntetés után megromlott egészségi állapotára hivatkozva szabadon engedték. Betegségét illetően elmondható, hogy ezután még csaknem egy évtizedig élt.

Teljes mellszélességgel kiállt a vietnami háború ellen,

az atrocitások kivizsgálására Nobel-díjas barátjával, Jean-Paul Sartre-ral összehívta a Háborús Bűnök Nemzetközi Bíróságát. Az igazságba vetett hite arra sarkallta, hogy haláláig küzdjön az üldözöttek, elnyomottak oldalán. Ahogyan azt egykori Nobel-díjának indoklása is tanúsítja: a humanizmus és a szabad gondolkodás elveinek érvényesítéséért.

Számunkra életműve már amiatt is ismerős, mivel 1932 és 2004 között tizenegy műve jelent meg magyarul.

Eseményekben gazdag, hosszú élete kilencvennyolc éves korában ért véget, a walesi Perhyndeudraeth-ben hunyt el Russell harmadik grófjaként 1970. február 2-án. Hozzá hasonló széles látókörű tudóst, megrögzött humanistát egyhamar aligha hord hátán a föld.

Ozogány Ernő