Az utolsó keresztapa számos újvilági sablonnal

Franz-Olivier Giesbert epikus gengszterregényt (L’immortel) faragott a fentiekből, melyet Richard Berry és csapata szórt át az óriásvászonra, kiváló színészek előadásában.

(Nem) mellékes, hogy a szcenárió fogyatékosságait még ők sem tudják elfedni. A bosszútörténet mozgóképes reprodukálása ezernyi sebből vérzik.

Fontos(nak szánt) mellékszereplők tűnnek el a süllyesztőben, indíték nélküli fordulatok szabdalják szét az eseményeket, s egyéb következetlenségek is felróhatók az átíróknak.

A Földközi-tenger partján járunk, Provence köldökében. A helyi potentátok újraosztanák a hatalmat. Monsieur Mattei, a visszavonult kis cézár útjában áll a legerősebb donnak, ezért pusztulnia kell. A kivégzést azonban túléli, s bár egyéni becsületkódexe megszabja válaszlépéseit, a családja ellen elkövetett gazságok elkeseredett irtóhadjáratba hajszolják.

Így válik az őrült maffiózó halhatatlanná. S ha Jean Reno nem is immortális, mindenképpen elnyűhetetlen. Magánszáma a hírhedt gengszter, Charly Mattei bőrében teszi élvezetessé e francia mozit, mely számos újvilági sablonnal operál. A 22 lövés idealizált gengsztere sajnos elnagyolt karakterrel bír – akárcsak a többi szereplő –, naturalista vendettája viszont izgalmas perceket kínál. A többszörösen is összeollózott támadássorozatok sem túl eredetiek, összességében mégis egy dicséretes krimi-thrillerhez lehet szerencsénk. (Kaszás Dávid)