Az utóbbi 15 év Nobel-békedíjasai

A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem az alapító Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban adnak át. Az első díjátadáskor Norvégia még Svédország része volt. A díjat odaítélő bizottság a norvég parlament, a Storting által kinevezett öt tagból áll, de a kabinettől függetlenül tevékenykedik. Döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de kikérheti szakértők véleményét. A kitüntetést „a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgyalások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai”, valamint az alapító szándékait figyelembe véve már az emberi jogokért küzdők is megkaphatják.

Az első Nobel-békedíjat 1901-ben Henri Dunant és Frédéric Passy, a Nemzetközi Vöröskereszt alapítói kapták. Az elmúlt tizenöt év Nobel-békedíjasai. (zárójelben az indoklás):

1989 – Dalai láma, a tibeti buddhista szerzetes állam, száműzetésben élő vezetője. (Tibet felszabadítása érdekében minden erőszak elutasításával folytatott tevékenységéért.)

1990 – Mihail Gorbacsov, szovjet-orosz politikus, Szovjetunió első megválasztott államfője. (A nemzetközi békefolyamat előmozdításában szerzett érdemeiért.)

1991 – Aung San Suu Kyi, mianmari ellenzéki politikusnő. (A Burmában a hatalmat birtokló diktatúra ellenfeleként a demokrácia jelképévé vált.)

1992 – Rigoberta Menchú, guatemalai polgárjogi harcos. (A egyik maja indián törzsből származó asszony sokat tett az indiánok társadalmi felemelkedéséért.)

1993 – Frederik Willem de Klerk, dél-afrikai elnök és Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus vezetője. (A dél-afrikai fajgyűlölő rendszer felszámolásáért tett erőfeszítéseikért.)

1994 – Jasszer Arafat palesztin vezető, Simon Peresz izraeli külügyminiszter és Jichak Rabin izraeli kormányfő. (A közel-keleti béke történelmi folyamatához való hozzájárulásukért.)

1995 – A leszerelést támogató Pugwash mozgalom, illetve Joseph Rotblat a mozgalom egyik alapítója, és 1988-tól elnöke – megosztva. (Az atomfegyverek csökkentése és felszámolása területén elért eredményekért.)

1996 – Carlos Belo püspök és José Ramos Horta ellenállási vezető. (A kelet-timori konfliktus igazságos és békés rendezése érdekében tett erőfeszítéseikért.)

1997 – A Nemzetközi Mozgalom a Gyalogsági Aknák Betiltásáért (ICBL) és Jody Williams, az ICBL koordinátora. (A taposóaknák betiltását célzó nemzetközi erőfeszítéseikért.)

1998 – John Hume és David Trimble, északír politikusok. (Az 1998. április 10-én Belfastban aláírt északír békemegállapodás létrejöttében játszott szerepükért.)

1999 – Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) szervezet. (A Föld több kontinensén folytatott humanitárius tevékenységért.)

2000 – Kim De Dzsung dél-koreai elnök. (A demokrácia és az emberi jogok melletti elkötelezettségéért, kiváltképpen az Észak-Koreával való megbékélés érdekében kifejtett állhatatos erőfeszítéseiért.)

2001 – Az Egyesült Nemzetek Szervezete és Kofi Annan ENSZ-főtitkár. (Az emberi jogokért és a globális konfliktusok rendezése érdekében kifejtett erőfeszítésekért.)

2002 – Jimmy Carter, volt amerikai elnök. (A nemzetközi konfliktusok békés megoldását célzó, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását, a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítését szolgáló több évtizedes erőfeszítéseiért.)

2003 – Sirin Ebadi, iráni jogásznő, emberi jogi aktivista. (A nők és a gyermekek jogaiért folytatott harcáért.) (Pan)