Az űr fokozatos betöltése

A beszélgetést vezető Simon Attila történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója szerint ezek a könyvek együtt töltik be azt az űrt, amely a hazai magyar történetírásban mutatkozott a két világháború közötti időszak kutatása terén. A műveket méltató Filep Tamás Gusztáv magyarországi történész azért is örül a mostani, termékeny időszaknak, mert úgy látja, a rendszerváltás utáni években tapasztalt múltfeldolgozó lendület rövid időn belül megtört, és csak tíz évvel később, a Fórum Intézetnek köszönhetően éledt fel ismét. Tíz év azonban hosszú idő ahhoz, hogy elvesztegessük, főleg az oral history szempontjából. Mert akit ma meg lehet interjúvolni bizonyos eseményekkel kapcsolatban, az holnap már nem biztos, hogy elérhető. A másik reális veszély, hogy a korszakról alkotott kép egyoldalúvá válik, ha csupán egy-két kutató foglalkozik vele. Filep Tamás Gusztáv Molnár Imre történész Esterházy-kutatásait hozta fel példaként, aki kimerítő alapossággal tárta elénk Esterházy János munkásságát, és igazán nem ő tehet arról, hogy a korszak csehszlovákiai magyar gazdasági szakembereiről, a kulturális élet alakítóiról, szervezőiről szinte semmit sem tudunk.

A legbizarrabb példát talán Simon Attila prezentálta ezen az estén, aki Tóth Lászlóval közösen írt könyvet Szent-Ivány Józsefről, a két világháború közötti (cseh)szlovákiai magyar politika, közélet és művelődés egyik (ha nem a) legfontosabb személyiségéről, aki egyszerre volt birtokos, politikus, mecénás, köz- és szépíró, művelődésszervező, valamint hatgyermekes, jó családapa. Az 1918-20-as államfordulat előtt a Gömör-Kishonti Gazdasági Egyesület vezetőjeként, 1918 őszén a polgári-demokratikus forradalom gömöri mozgatójaként játszott jelentős szerepet. A két háború közötti Csehszlovákiában ő volt a magyar kisgazda társadalom megszervezője, a Magyar Nemzeti Párt vezére, négy cikluson át a magyarság egyik legaktívabb nemzetgyűlési képviselője. Nagyrészt neki köszönhető a Prágai Magyar Hírlap megalapítása is. Mindezt csupán azért soroltuk fel, hogy el tudják képzelni, mit érezhetett Simon Attila, amikor a kötethez anyagot gyűjtve betért a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban, és az ott dolgozók még csak nem is hallottak Szent-Ivány Józsefről. Ehhez képest az már csak hab a tortán, hogy a bejei lakosoknak fogalmuk sincs arról, hogy a helyi kastély egykor a Szent-Ivány család birtokában volt.

Egy másik, a feledés homályába vesző csehszlovákiai magyar személyiséget Gaucsík István igyekszik visszahozni a köztudatba Az állameszme kritikusa című kötetében, amely Tarján Ödön kisebbség- és gazdaságpolitikai beszédeit és írásait tartalmazza (Kalligram, 2017), és amelyhez Gaucsík a bevezető tanulmányt, illetve a források bevezető szövegeit írta, a jegyzeteket és a mutatókat készítette. A két világháború közötti időszak meghatározó programadóját ismerhetjük meg ebből a vaskos kötetből, képet kapva a kor viszonyairól is.

A legelszántabb kutatónak járó nem létező díjat talán a magyarországi Szeghy-Gayer Veronika érdemelné, aki Szlovákiába költözött annak érdekében, hogy Felvidékből Szlovenszkó című könyvének anyagát összeszedje. Trianon meghatározó módon formálta át az egykori felvidéki, a két világháború között már leginkább csak szlovenszkóiként emlegetett magyar értelmiség közösség- és nemzetképét. A könyv ezt az összetett folyamatot követi nyomon az evangélikus és szabadkőműves Gömöry János és a magát a keresztény nemzeti oldalhoz soroló Sziklay Ferenc életútján keresztül. A szerző elsősorban arra keresi a választ, hogy milyen viták során, miként formálódott a „szlovenszkói magyar értelmiség”, milyen elképzelések és tervek ütköztek egymással, és milyen szerepe volt Gömöry Jánosnak és Sziklay Ferencnek a csehszlovákiai magyar közélet (ki)alakításában. Két fontos magyar város, Eperjes és Kassa mikrovilágáról, a helyi polgárság mindennapjairól, az ottani egyesületek, pártok működéséről a mai kor embere nagyon keveset tud, de örömteli tény, hogy a szerzőnek már helyi szlovákok is jelezték, kíváncsiak erre a korszakra, és szívesen vennék a kötet szlovák fordítását.

Bukovszky László A Csehszlovákiai Magyar Damokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per recepciója című kötetének célja, hogy a kutatás mai állása szerint a lehető legteljesebb módon bemutassa egy „föld alatti szervezetnek” a szlovákiai magyar közösség érdekében kifejtett jogvédő tevékenységét, leírja a köré szerveződött értelmiségiek kiállását, az 1949-es koncepciós per előzményeit, a vizsgálat lefolyását és magát a megtorlást. A hallgatás éveinek (1945–1948) leghangosabb csoportjáról tudhatunk meg fontos tényeket, kiderül, hogy akkoriban is volt szervezett, széles körű ellenállás a csehszlovák kormány soviniszta politikájával szemben.

Molnár Imre „Gyűlölködés helyett összefogás” című interjúkötetében adalékokkal szolgál a két világháború közötti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez. A művet az a Tóth Péter Pál méltatta az esten, aki Molnár tanára volt az ELTE szociológia tanszékén, és aki egy interjújával maga is hozzájárult a munkához. Ő is és Filep Tamás Gusztáv is úgy véli, a most bemutatott öt kötet szépen kiegészíti egymást, kereszthivatkozások sokaságával, említések szintjén tárgyalt tények részletezésével, közös szereplőkkel.

Annyi bizonyos, hogy az utóbbi évben valami megmozdult a hazai magyar múlt feltárása terén. Nyilván sokan szeretnénk, ha a folytatás sem váratna sokáig magára.