Az önrégészet leletei Németh Ilona kiállításán

TALLÓSI BÉLA

A tranzit egyesület 2002-ben a kortárs művészet támogatására, kutatási, kiállítási projektek megvalósításának segítésére alakult – tudtuk meg Angel Judittól.

Cementgyárból a központba

A mára már Ausztriát, Csehországot, Magyarországot és Szlovákiát átfogó tranzit kortárs művészeti hálózat szlovákiai részlege 2004-ben Pozsony Zlaté piesky városrészében, egy volt cementgyár helyiségeiben kiállítóteret és – fiatal művészek alkotómunkáját segítendő – műteremet alakított ki. E központ kisebb-nagyobb megszakításokkal ez év júniusáig működött. Előbb Boris Ondreička, majd Laco Teren irányította. Az aradi születésű Angel Jutit művészettörténész, kurátor, aki korábban a budapesti Műcsarnok munkatársa volt, tavaly októberben lett a tranzit.sk igazgatója. „Feladatomnak tekintem, hogy hatékonyabbá tegyem a tranzit.sk-hoz kapcsolható kortárs művészeti projekteket – mondja Angel Judit. – Mivel a kétezres évek elejétől Pozsonyban sokban változott a kortárs művészeti szcéna, például megnyílt a Kunsthalle, amely ugyancsak a kortárs művészet bemutatását tartja feladatának, valamint létrejöttek különböző alternatív terek, előnyösebbnek tartom, hogy a mi intézményünk is bent legyen a központban, ahol a többiek vannak, és velük együttműködve próbáljon programokat kínálni.”

Tudásfejlesztő tevékenységek

A helyszín kiválasztásánál fontosnak tartották az utcakapcsolatot, egyebek között azért, mert – galériaként is működve – évente négy-öt kiállítást szeretnének megvalósítani. „Mi azonban a galériákhoz képest erőteljesebben összpontosítunk tudásterjesztő, illetve tudásfejlesztő tevékenységekre. Előadókat hívunk meg, workshopokat szervezünk, filmvetítéseket tartunk. Arra törekszünk, hogy kiállításainkban és tudásterjesztő tevékenységünkben összefonódjanak különböző humán területek, mint a művészet, a szociológia, a történelem, a politológia, az építészet. A kapcsolódásokon alapuló munka sokkal gyümölcsözőbb, hiszen lehetővé teszi különféle területek kollaborációját s azt, hogy több szemszögből foglalkozhassunk egy-egy témával.”

Angel Judit elmondta továbbá, hogy a tranzit.sk-ban kortárs művészettörténeti kutatással is szeretnének foglalkozni. „Érdekes lenne feltérképezni a 89 utáni egyéni, illetve csoportos független kezdeményezéseket a szlovák művészeti színtéren, hogy képet kapjunk arról, miként alakultak a 90-es, a 2000-es években, és milyen a helyzet ma. A vizsgálódás kiterjedhetne e jelenségek dinamikájára is. A független vagy alternatív kezdeményezések általában valamilyen hiányra vagy olyan helyzetre reagálnak újító, illetve kritikai potenciállal, amellyel nem értenek egyet. Olyan kutatói csoporttal lenne érdemes ezt vizsgálni, amelyben nemcsak művészettörténészek, művészetelméleti szakemebrek vagy művészek lennének, hanem szociológusok, közgazdászok, politológusok is, akik a jelenségeket nagyobb összefüggésrendszerbe tudják helyezni.”

Ezt a fajta koncepciót követve – vagyis hogy egy-egy kiállításban is érvényesüljön valamilyen mértékben és formában különféle területek kollaborációja – Angel Judit igazgatóként az osztrák Josef Dabernig munkáiból rendezte első szlovákiai kiállítását. „Munkássága széles skálán mozog, művészetében különböző területek vannak jelen a rajztól a szobrászaton, az építészeten, a belsőépítészeten, a fotón át a filmig.”

Érvényes ez Németh Ilona munkásságára is, aki „sok szempontból modellszerű művész” – mondja Angel Judit. Javított változat című kiállítása többféle médiumot használva ugyancsak kapcsolódásokat kutat. Olyan fontos dolgokról szól, mint a privát történelem és az individuumon kívül zajló mindennapi nagy történelem, amit a politika, a hatalmi játszmák, a gazdaság mozgat.

Németh Ilona: Javított változat

„A kiállítás vezérmotívuma az egyéni helytállás kérdése, vagyis hogy az ember hogyan tudja összhangba hozni a maga és a családja iránti felelősségérzetét szakmai és etikai felelősségével. Ilona ennek nézett utána saját családjában, azzal, hogy egyfajta önrégészetet, önarcheológiát végzett el. Öt elemből álló kiállítása egy hálózatszerű kapcsolatrendszerben több szempontból vizsgálja a privát történelmet, az individuum történetét, az egyén életútját a nagy történelem kontextusában.”

Az önarcheológia öt „lelete” között szerepel egy videó, amelyen Szabó Rezsővel (a művész nagybátyja) látható interjú. Élettapasztalata összegzéséből sok kis utacska nyílik annak az értelmezésére, hogy a történelmi helyzet miként befolyásolja az egyéni szerepvállalást és helytállást. Egy kisfilmrészlet Szabó Rezsőnek azt a hasonlatát jeleníti meg (mintegy illusztrálja reális helyzetben), amely a vezető személy felelősségét egy uszályokat vontató hajóhoz hasonlítja. A következő „lelet” a ma már nem élő édesapa, Németh Jenő tárgyalóasztala, amely szenzorral működtetett kinyíló-összecsukódó szerkezetként a történelmi fordulatok mechanizmusát, egyben a vezetők kiválását és esetleges eltűnését modellezi. Egy ready-made, egy maradványtárgy, egy családi síremlékrészlet pedig minimalista gránitszoborként a mulandóságról gondolkodtat el a történelem és az egyén kapcsolatrendszerében.